A közepes fejlettségű országok hosszú távú gazdaság- és társadalompolitikai célja a fejlett országok jövedelmi szintjének elérése. Az euro bevezetésének kérdését is ezen végső cél függvényében érdemes megvizsgálni. Az euroövezethez már csatlakozott országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése és az euro bevezetése önmagában nem jelent garanciát a konvergenciára. A nem megfelelő felkészültség mellett csatlakozó országokban a közös fizetőeszköz használata hozzájárult komoly sérülékenységi problémák felépüléséhez, ami több esetben tartós divergenciához is vezetett. A maastrichti kritériumok nem érték el céljukat. Az euro bevezetésének időzítését legalább három további dimenzió mentén fontos értékelni: (1) a tartós pénzügyi egyensúlytalanságok megelőzésére és feloldására továbbra sem működnek övezeti szintű mechanizmusok, így a reálgazdasági ciklusok összhangja mellett szükséges a pénzügyi ciklusok harmonizáltsága is; (2) az euroövezetben a versenyképességi hiányosságok hosszabb távon is fennmaradhatnak, kezelésük kellően rugalmas munka- és árupiac mellett megoldható; (3) végezetül a gazdasági ciklusok túllendülései megfelelő fiskális mozgástérrel és hatékony makroprudenciális eszköztárral kezelhetőek. Hazánk eurocsatlakozásának időzítését is egy új, a globális pénzügyi válság tapasztalataira is építő kritériumrendszeren keresztül szükséges megítélni.