Ma 70 éve, 1946. augusztus 1-jén vezették be Magyarország régi-új hivatalos fizetőeszközét a forintot. Pénzünk elmúlt hetven évének történetéről a Magyar Nemzeti Bank szakértőinek írását közöljük. A forint szó etimológiája Firenze nevéből eredeztethető, ahol 1252 óta vertek aranypénzt. Ennek a pénznek a latin neve florentinus, vagyis „firenzei” volt, és a fiorino d’oro, vagyis a firenzei aranypénz nevének magyarosításából, illetve torzulásából hamarosan megszületett a forint szavunk, amelynek régi alakja a florint volt. Így nevezték el Károly Róbert aranypénzét, amelyet 1325-ben veretett először a fiorino d’oro mintájára, és amely a középkori Magyar Királyság nevezetesen értékálló, külföldön is előszeretettel használt pénze lett. Ugyancsak forintnak nevezték a köznyelvben a féltallérosokat már a 17. század második felében, majd 1753–1892 között – előbb a Münzkonvention, majd a bécsi pénzszövetség alapján – hívták a Magyar Királyság, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia fizetőeszközét konvenciós, majd osztrák értékű forintnak.