Az elmúlt évek során számos kelet-közép-európai (KKE) ország vezetett be egykulcsos adórendszert gazdasága élénkítése és adóbevételei növelése céljából. Bár úgy tűnik, hogy egyes országoknak sikerül a kettőt egyszerre megvalósítani, általában nehéz egymástól szétválasztani az adózásbeli változások által kiváltott viselkedési reakciókat és a szigorúbb adóbehajtás hatásait. Jelen tanulmány ezt a rést kívánja betölteni, a magyarországi adóköteles jövedelmek rugalmasságának becslésével. Erre a 2005. évi személyi jövedelemadó-változások adnak lehetőséget, ahol az adókulcsok változása nem járt az adóbehajtás szigorodásával. Vizsgálatunkhoz az APEH kétéves (2004., illetve 2005. évi), kb. 215 000 adófizetőre vonatkozó paneljének adatállományát használjuk fel. Eredményeink azt mutatják, hogy az éves minimálbérnél magasabb jövedelműek (az adófizetők kb. 70%-a) esetében viszonylag kicsi, kb. 0,06-os, de erősen szignifikáns adóár-rugalmasság tapasztalható. Ez a szám mintegy 0,3-ra nő, ha a jövedelemeloszlás felső 20%-os sávját vizsgáljuk, sőt egyes jövedelemcsoportok még ennél is magasabb (0,45-ös) elasztikusságot mutatnak. Először megmutatjuk, hogy egy ilyen mértékű rugalmasság alapvetően módosítja a költségvetési bevételek alakulását a 2004–2005. évi adóváltozások nyomán, majd számszerűsítjük egy hipotetikus egykulcsos adórendszer bevezetésének hatásait. Számításaink azt mutatják, hogy lehetséges a költségvetési bevételek és az adóköteles jövedelmek párhuzamos növelése (az előbbi kb. 2%-kal, az utóbbi 1,4%-kal nő), ugyanakkor egy ilyen reform jelentősen növeli a jövedelmi egyenlőtlenségeket, és terhét főként a közepes jövedelmű adófizetők viselik.