A pénzügyi közvetítő rendszerek különbözősége sokak szerint a jelenlegi globális egyensúlytalanságok kialakulásának egyik fő oka. A tanulmány bemutatja, hogy a tőkepiaci liberalizáció folyamata miként magyarázhatja az USA külső adósságállománya alakulásának jelentős részét. Egy egyszerű, két országos modellt vizsgálunk, amelyben az egyetlen nemzetközileg forgalmazott pénzügyi eszköz egy kockázatmentes kötvény. Ennek kereskedelme azonban szabályozott, amelyet a hitelezés és a hitelfelvétel elé állított korlátokkal ragadunk meg. Az USA és a világ többi része (VTR) közötti kapcsolatot vizsgáló szimulációnk eredménye konzisztens a különböző országok tőkepiaci liberalizáció során szerzett tapasztalataival. Ha a VTR-ben csökkennek a külföldi hitelezés és hitelfelvétel elé állított korlátok, ez lehetővé teszi az USA számára, hogy a VTR-hez képest hatékonyabban biztosítsa magát a fogyasztási kockázatokkal szemben. Ez csökkenti az USA óvatossági megtakarítási hajlandóságát. A tőkemozgások elé állított korlátok aszimmetrikus csökkenésének hatása tehát az USA hosszú távú külső deficitje.