Jelen tanulmányban a magyar munkaerőpiac egy strukturális vektor-autoregresszív (SVAR) modelljét mutatjuk be. A négy strukturális sokkot – úgymint munkakínálati, aggregált keresleti, aggregált kínálati és monetáris politikai sokk – az előjelmegkötés módszerével becsültük meg. Megjegyzendő, hogy modellünkben a negatív munkakínálati sokk nem választható külön a minimálbér-emelések sokkjától. Az impulzus válaszfüggvények alapján elmondható, hogy az aggregált kínálati sokk esetében a reálbérek nagyobb mértékben és perzisztensebben reagálnak, mint az árak. Emellett, mind az aggregált kínálati, mind a monetáris politikai sokknak jelentős reálgazdasági hatása van. Az eddigi Magyarországra becsült DSGE-modellekkel ellentétben keretrendszerünkben a monetáris lazítás a foglalkoztatás emelkedését vonja maga után. Az eurozóna eredményeivel összevetve, az impulzus válaszfüggvények kisebb perzisztenciát mutatnak, ami a magyar gazdaság nagyobb fokú rugalmasságára utalhat. A hazai irodalom körében eredményeink a Jakab–Világi (2008), illetve a Baksa–Benk–Jakab (2009) által becsült modellekhez esnek közelebb, semmint a relatíve rigidebb munkaerőpiacot leíró Jakab–Kónya (2009) modellhez. A foglalkoztatás alakulásában a historikus dekompozíció alapján 2003 és 2006 között nagymértékű pozitív munkakínálati sokk játszott szerepet. Másik jelentős tényezőjeként az aggregált kínálat sokk jelölhető meg. Mindeközben sem a monetáris politikai, sem az aggregált keresleti sokk nem járult hozzá számottevően ezen változó alakulásához.