Ez a tanulmány az első empirikus tesztje annak a hipotézisnek, miszerint a monetáris politika fordítottan működhet a feltörekvő országokban a rövid távú, spekulatív tőkeáramlások miatt. Erre a célra egy bayesi VAR modellt becsültem egy hat országot magában foglaló panelen. Monetáris és kockázatiprémium-sokkokat identifikáltam minimális megkötések segítségével. Eredményeim szerint egy pozitív kamatsokk hatására a termelés és az infláció tartósan csökken. A nettó külső adósság mutató még javul is a legtöbb ország esetében. Azaz, nem figyelhető meg nagy tőkebeáramlás a szigorú monetáris politika hatására, és semmi nyoma a fordított összefüggésnek a kamatpolitika és az aggregált kereslet között. További érdekes eredmény, hogy a jegybankok tartósan és érdemben lazítják a monetáris politikájukat nagy tőkebeáramlások hatására; valószínűleg azért, hogy tompítsák az azonnali dezinflációs hatását az árfolyamerősödésnek és/vagy, hogy védjék a gazdasági szereplők mérlegkitettségeit az árfolyam-volatilitástól. Bizonyos specifikációkban ez a viselkedés középtávon túlfűtöttséghez (pozitív termelési és inflációs réshez) vezet. Ezek szerint a jegybankok valóban felnagyítják a kockázati prémiumsokkok hatását azáltal, hogy kamatot vágnak – és nem kamatot emelnek – tőkebeáramlások idején.