Egy USA adatokra kalibrált új keynesi típusú modellben azt találjuk, hogy laposabb Phillips görbe kisebb fiskális multiplikátorral párosul. A laposodás hátterében nem a megnövekedett ármerevség áll, hanem a vállalatok árazásának nagyobb mértékű szinkronizációja (vagy, más néven, nagyobb stratégiai komplementaritás az árazásban), amelyet a modellben két feltevéssel tudunk megragadni: i) specifikus munkapiac (általános helyett) és ii) csökkenő mérethozadék a termelésben. Normál időkben (amikor a jegybanki alapkamat pozitív), a fiskális politika alacsony hatékonyságú, mivel, egyrészt, a fiskális kiadások növekedésének negatív vagyonhatása kiszorítja a magán fogyasztást. Másrészt, a monetáris politika kamatemeléssel reagál kiadások nyomán megnövekedett inflációra, amely hűti a gazdaságot. Amikor az alapkamat eléri a zéró alsó korlátját, akkor a kiadások nyomán fellépő infláció csökkenti a reálkamatot és jelentősen megnöveli a fiskális multiplikátort. Végül, azt tárgyaljuk, hogy a modell megoldási módszerek hogyan befolyásolják a multiplikátor nagyságát.