Tanulmányomban egy új változót mutatok be a monetáris politika sokkjainak instrumentálására. A testületi döntéshozatal során olyan kompromisszumos döntésre törekednek a jegybankok, amely az irányadó kamatban exogén változásokat eredményezhet. A közös döntéstől eltérő szavazatok jelzik, hogy ezek a kompromisszumok milyen irányban térítették el a kamatdöntést az egyénileg preferált kamatszintek átlagához képest, így korrelálnak a döntéshozatali mechanizmusból következő sokkokkal. Egy, az ellenszavazatokból képzett változót használok külső instrumentumként strukturális VAR keretben. Az amerikai adatokra ily módon elvégzett becslés azt mutatja, hogy a Fed kamatlépéseinek szignifikáns hatása van a reálgazdasági változókra, mégpedig az előzetes várakozásoknak megfelelő előjellel. A nominális változók ezzel szemben az elmélet alapján várttal ellentétes irányba reagálnak, vagyis például egy kamatemelés hatására emelkednek. Ez az irodalomban ismert úgynevezett “price puzzle” jelenség nem tűnik el akkor sem, amikor kontrollálok a nyersanyagárakra, inflációs várakozásokra vagy a becslési mintát a nyolcvanas évek közepétől indítom.