E tanulmány célja annak bemutatása, hogy a fennálló vegyes nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan hiányának lefaragásához milyen nagyságrendű intézkedésekre volna szükség, illetve hogy a kiigazítást mely paraméterek változtatásával lenne ésszerű megtenni. Amennyiben az Európai Unió országainak többségéhez hasonlóan hazánkban is az árindexálás váltaná fel a svájci indexálást a nyugdíjak éves növelésében, és a nyugdíjkorhatárt a várható élettartam növekedésével összhangban tovább emelnénk, akkor hosszú távra megalapozható lenne a nyugdíjrendszer egyensúlya anélkül, hogy a járulékkulcsokat emelni kellene a 2006-os szintről. Ezzel elkerülhető, hogy az élőmunkaköltségek(számottevően) növekedjenek, ami a munkaerő-piaci aktivitást és a foglalkoztatás bővülését gátolná. Egy egyensúlyban lévő rendszertől azonban elvárható, hogy a járulékoknak és a kieső nyugdíjnak azonos hányada kerüljön a második pillérbe, ami a munkavállalói járulékok szétosztásának módosítását teszi szükségessé.
JEL: G23, H55.
Kulcsszavak: öregedő társadalom, nyugdíjrendszer, társadalombiztosítás, fiskális fenntarthatóság.