Összefoglaló
Az intézményi kockázatok hatékony kezelése átfogó szemléletet, megfelelő szervezeti keretek közt gyakorolt, kifinomult mérési és kezelési technikákat igényel. Ezek nemzetközi szintű fejlesztését célozza meg a Bank for International Settlements (BIS), az International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards, közismertebb nevén Bázel IIben foglalt ajánlásaival, amellyel a pénzügyi intézményrendszer átlátható, prudens működését kívánja biztosítani.
A Bázel I-et belátható időn belül felváltó új rendszer, tekintettel egyes nagy port felvert kockázati eseményekre (Barings Bank, Enron), különös figyelmet fordít a működési kockázatokra.
Ezen kockázatok felmérésére javasolt módszertan alapvetően új, részleteiben még
nem kikristályosodott, és számos vita övezi.
Ennek ellenére a pénzügyi intézmények, a Bázel II minimális tőkekövetelmény-meghatározásra irányuló 1. pillérében foglaltak alapján, egyre inkább foglalkoznak a témával. Nemcsak a nemzetközi hálózattal rendelkező nagybankok, amelyeket elsődlegesen megcéloz a Bázel II, hanem a tartaléktőke képzésére nem kötelezett jegybankok is módszereket dolgoznak ki működési kockázataik felmérésére.
Erre tekintettel indult el a Magyar Nemzeti Bankban is a működési kockázatok rendszerszerű áttekintése és felmérése, és ezzel a működési kockázatok kezelésének új alapokra helyezése.