Az Európai Unió tagállamainak makroprudenciális intézkedései gyakran csak az adott tagállamban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmények, azaz a tagállami bankok és a külföldi bankok leánybankjainak kitettségeire vonatkoznak, és nem érvényesek a más EU tagállamokban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmények fióktelepeken vagy közvetlenül határon átnyúló szolgáltatások nyújtásával keletkező kitettségeire. Azt, hogy az érintett intézkedések az ilyen kitettségekre is vonatkozzanak, az ún. viszonosság (reciprocitás) biztosítja.
A viszonzás során az érintett hitelintézet székhelye szerinti, viszonzó tagállam makroprudenciális hatósága olyan intézkedést alkalmaz, amely megegyezik vagy egyenértékű az aktiváló tagállamban hozott intézkedéssel egy adott kitettséghez kapcsolódó kockázat kezelése érdekében. A viszonosságnak végső soron biztosítania kell, hogy ugyanaz a makroprudenciális intézkedés vonatkozzon az EU-n belüli összes olyan pénzügyi intézményre, amely ki van téve az intézkedés által célzott kockázatnak, függetlenül attól, hogy hol található. A makroprudenciális intézkedések viszonossága fokozza a makroprudenciális politika hatékonyságát és következetességét az EU-ban, valamint hozzájárul az egységes piacon belüli egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez is.
Pénzügyi szolgáltatások és szabályozói intézkedések intézményi és tagállami hatályának eltérései
Megjegyzés: A kékkel jelölt intézmények kitettségeire minden hazai makroprudenciális intézkedés közvetlenül vonatkozik. A pirossal jelölt intézmények hazai piacon keletkező kitettségeire nem minden hazai makroprudenciális intézkedés érvényes, így ezek esetén szükség lehet az intézkedés külföldi hatóság általi viszonzására.
Forrás: ESRB kézikönyv a makroprudenciális politika bankszektorban történő operatív megvalósításáról (csak angolul elérhető)
Az EU szabályozás két esetben, az anticiklikus tőkepuffer (CCyB) 2,5 százalékos értékéig és a CRR 124. és 164. cikke szerinti ingatlanokra vonatkozó hitelkockázati súlyok vagy paraméterek változtatása esetében ír elő kötelező viszonosságot a tagállamok számára. A többi makroprudenciális eszköz esetén, azok sokszor egyedi jellege miatt az Európai Rendszerkockázati Testület (European Systemic Risk Board, ESRB) 2015. december 15-én kiadott, a makroprudenciális politikai intézkedések határon átnyúló hatásainak értékeléséről és az ezen intézkedések önkéntes viszonosságáról szóló 2015/2 ajánlása fogalmaz meg elvárásokat. Az ajánlás alkalmazása elősegíti, hogy az eszközt bevezető tagállamban a makroprudenciális intézkedés hatása minden, az adott tagállamban szolgáltatást nyújtó intézményre kiterjedjen, így garantálva a versenytorzítástól mentes és hatékony makroprudenciális beavatkozást.
Az ajánlás alapján a makroprudenciális eszközök, így elsősorban a rendszerkockázati tőkepuffer (SyRB) és a CRR 458. cikke szerinti nemzeti rugalmassági eszközön belüli kockázati súlyra vonatkozó intézkedés vonatkozásában a bevezető tagállam kérheti a többi ország hatóságát (home authority), hogy írják elő a területükön működő, a szabályozást előíró országban például fióktelepek vagy közvetlen határon átívelő szolgáltatásokon keresztül aktív intézményeknek az adott makroprudenciális intézkedésnek való megfelelést. Az ESRB értékeli a viszonossági kérést és szükség esetén hozzáadja az adott intézkedést az ajánlásban található, a viszonosságra ajánlott intézkedéseket felsoroló listához. Az ajánlás szerint az érintett hatóságok számára ugyanakkor nem kötelező és nem automatikus a joghatóságuk alá tartozó intézményekre bármely viszonosságra ajánlott makroprudenciális eszköz alkalmazása, eltekinthetnek tőle, ha a kérelmező országba irányuló kitettségek volumene elhanyagolható. A kitettség jelentőségének meghatározásakor az intézkedő tagállam javaslatát figyelembe véve megállapított és az ajánlásban rögzített de minimis limitből kell kiindulni.
Az ESRB ajánlásával összhangban az MNB 2017. január 24-én meghatározta azt a keretrendszert, amely rögzíti a vonatkozó döntéshozatal folyamatát akkor, amikor az ESRB más EU-tagállamok intézkedéseit viszonosságra ajánlja. A keretrendszer csak jelentős, a de minimis limit(ek) feletti intézményspecifikus és teljes kitettségek esetén írja elő a viszonosságot. Ha a releváns kitettség nem jelentős, az MNB automatikusan eltekint a viszonzástól. Ellenkező esetben az MNB a hazai intézkedéseknél megszokott szokásos döntéshozatali folyamatban határoz a viszonzásról.
Az önkéntes viszonossági kérelmekkel kapcsolatos MNB intézkedés folyamata
Az MNB eddig jelentős kitettségek hiányában még nem viszonzott egyetlen reciprocitásra ajánlott, másik tagállam által hozott intézkedést sem, illetve saját intézkedései viszonzását sem kérte még. Amennyiben a jövőben viszonosságra kerül sor, az erről szóló döntést az MNB közzé fogja tenni a honlapján.
Az ESRB által kialakított keretrendszerről és a viszonzásra ajánlott intézkedésről lásd a vonatkozó ESRB honlapot.