Összefoglaló
A potenciális kibocsátás számos makrogazdasági modell alkotóeleme és fontos szerepet játszik a gazdaságpolitika alakítóinak és globális intézmények döntéseiben. Noha a potenciális kibocsátás adatait széles körben használják, annak becslése a legideálisabb esetben is tartalmaz bizonytalanságot és értéke nagymértékben függ az alkalmazott modellkerettől. A potenciális kibocsátás becslése még problematikusabb strukturális változásokon átmenő országokban, mint például az átment gazdaságai. Jelen tanulmányukban Magyarország potenciális kibocsátását becsüljük meg egyváltozós módszerekkel, különös figyelmet fordítva a strukturális törések kezelésére. A modelleket egyrészt ökonometriai tesztekkel vizsgáljuk, azonban az eredményeknek szakértői kontrollnak is meg kell felelniük, mivel az egyváltozós módszerek mechanikus alkalmazása hibás következtetéseket is eredményezhet az üzleti ciklusokra vonatkozóan. Minden módszernek vannak erős és gyenge pontjai, ezért a különböző megközelítések súlyozásából származtatott potenciális kibocsátás számításához – amelyet "konszenzus becslésnek" nevezünk – azon módszereket használjuk, amelyek mind az ökonometriai, mind a szakértői elvárásoknak megfelelnek. A standard hibák, amelyek általában a súlyozás alapját képezik, számos módszer esetében nem számítható, így a konszenzus képzéséhez a standard hibákhoz hasonló, de azzal ellentétben minden módszerre számítható eljárást alkalmazunk. A súlyrendszer a kibocsátási rések revíziójára alapul, amely a modellek rekurzív becsléséből számítható. Az így kapott konszenzusos kibocsátási réseket összehasonlítjuk a magyar gazdaságra vonatkozó eddigi egyetlen publikált eredménnyel, a Darvas-Simon (2000b) modell eredményével, amely egy közgazdasági modellen alapuló becslés.
Csak angol nyelven elérhető