Összefoglalás
A gazdasági vállalkozások bonyolult ösztönzési csomagot kínálnak alkalmazottaiknak: a fix fizetésen kívül eredményfüggő bonusz, az előléptetés lehetősége és az elbocsátás fenyegetése motiválja a dolgozókat. Ez a tanulmány azt magyarázza meg, hogy a cégek miért is alkalmaznak ilyen sokféle ösztönzőt. Az elméleti modell a munkaerő-allokációt vizsgálja heterogén munkavállalók esetében. Ebben a modellben a munkaerő-allokáció a cég számára a profitmaximalizálási probléma része. A modell megmutatja, hogy a leépítések szerepe kettős: Egyfelől ösztönzi a munkavállalókat, másfelől hozzájárul az optimális munkaerő-allokációhoz. Azok a cégek használják az elbocsátásokat – más költséghatékony ösztönzőkkel együtt -, amelyek számára fontos a munkaerő minősége. A Gibbons-Waldman kritikának megfelelően a modell előrejelzéseit széleskörűen teszteli a tanulmány egy nemzetközi gyógyszergyártó cég adatbázisán. Az elméleti modell előrejelzései konzisztensek az adatokkal.