A tanulmányban a jólét-maximalizáló monetáris politika tulajdonságait vizsgáljuk egy közepes méretű DSGE -modell keretein belül. Ahhoz, hogy az eredményeket a monetáris politika döntéshozói számára alkalmazhatóvá tegyük, az optimális szabályt olyan „egyszerű szabályokkal” közelítjük, amelyek csak megfigyelhető változókra reagálnak. Eredményeink azt mutatják, hogy az egyszerűbb modellekre robusztusnak talált monetáris politikai összefüggések közepes méretű modellünkre is igazak. Vagyis a nominális merevségekből származó társadalmi veszteségeket minimalizáló monetáris szabály jól közelíthető az inflációs célkövetésnek megfelelő egyszerű szabállyal. Az árfolyamra is reagáló szabály ehhez képest csak elhanyagolható társadalmi jóléti növekményt képes felmutatni, ugyanakkor az a szabály, amely a fogyasztói inflációra és a bérinflációra is reagál, jelentős jólétnövelő hatással jár. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy közepes méretű modellünkben a nominális bérek merevségéből eredő jóléti vesztesége legalább olyan fontosak, mint az árupiac nominális merevségéből származók.