Az elmúlt hónapokban mind a fejlett, mind a feltörekvő országokban is számottevő mértékben emelkedett az infláció, míg a korábbi évekre a jegybanki céloktól érdemben elmaradó áremelkedés volt jellemző. Több közgazdász is úgy véli, hogy a globális inflációban egy trendforduló lehet kibontakozóban, amellyel az alacsony infláció időszaka a végéhez közeledhet, így érdemes visszatekinteni, hogy a világ jegybankjai a globális gazdasági válságból fakadó kihívásokat, valamint az elhúzódónak bizonyuló kilábalást a hagyományos monetáris politikai eszközök mellett milyen nemkonvencionális intézkedésekkel egészítették ki. A hagyományos monetáris politikai eszközök korlátainak elérését követően a jegybankok széles körben kezdtek nemkonvencionális eszközök alkalmazásába. A bevezetett eszközök a jegybankok elsődleges mandátumát, az inflációs cél elérését támogatták, illetve a pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozását, és ezen keresztül a gazdaság élénkítését célozták. A Lehman-csőd utáni bizalmi válság likviditásnyújtó eszközök széles körű alkalmazását tette szükségessé. A globálisan meghatározó jegybankok állampapír-vásárlási programokat hirdettek meg, majd több jegybank is negatív tartományba csökkentette az irányadó kamatot. A monetáris transzmisszió helyreállítása céljából néhány esetben célzott eszközök kerültek bevezetésre, valamint a jegybanki eszköztárakban is változások történtek. A Magyar Nemzeti Bank a válság következményeire válaszként bevezetett intézkedései illeszkedtek a nemzetközi gyakorlatba, ugyanakkor az MNB által bevezetett eszközök karakterisztikáiban eltértek a nagy jegybankok eszközeitől. Az MNB az eszközök szélesebb körével és célzottabban kezelte a pénzpiaci zavarokat, célozta a transzmisszió helyreállítását, valamint lazította a monetáris kondíciókat.