A Monetáris Tanács a 2008. január 21-i ülésén a gazdasági és pénzügyi folyamatokat áttekintve változatlanul hagyta a jegybanki alapkamat 7,5%-os szintjét.
1. Indoklás
A Monetáris Tanács továbbra is úgy látja, hogy az elmúlt időszak költségvetési intézkedései és költségsokkjai 2008-ban a célnál magasabb inflációhoz és a potenciálisnál lassabb gazdasági növekedéshez vezetnek. A sokkok elsődleges hatásainak kifutásával 2009-ben az árnövekedés üteme a kijelölt 3%-os cél közelébe mérséklődhet, ugyanakkor továbbra is felfelé mutató kockázatot hordoz az inflációs várakozások megemelkedése.
A fogyasztási kereslet a kiskereskedelmi értékesítési adatok szerint továbbra is gyenge. Az ipari termelés lassulást mutat, amihez a belföldi kereslet szűkülésén túl a külkereskedelmi dinamika mérséklődése is hozzájárul. A növekedési kockázatokat erősíthetik a globális konjunktúrát övező bizonytalanságok is.
A fogyasztói árindex és a maginfláció novemberhez képest emelkedett. Az infláció gyorsulása döntően - hasonlóan a korábbi időszakhoz - az élelmiszerek és a járműüzemanyagok árának emelkedéséhez köthető. A monetáris politika által leginkább befolyásolható termékkörök esetében nem volt tapasztalható gyorsulás. Az infláció jövőbeli alakulásában kulcsfontosságú, hogy az egyszeri sokkok hogyan befolyásolják a gazdasági szereplők árazási és bérezési döntéseit, milyen mértékben sikerül elkerülni az inflációs várakozások megemelkedését. A világgazdaságban tapasztalható inflációs folyamatok, illetve a magyarországi hatósági árak emelkedése további inflációs kockázatokat hordoznak. A versenyszféra bérdinamikája novemberben valamelyest mérséklődött, elsősorban a prémium-kifizetések szokásostól elmaradó mértéke miatt. Az OÉT bérajánlása a bérdinamika további mérséklődését vetíti előre. A szakképesítéshez kötött minimálbér emelése viszont felfelé mutató kockázatot hordoz. A visszafogott belső keresletnek megfelelő ár- és bérdöntések hozzájárulnának az infláció mérséklődéséhez, és közvetett módon a gazdaság gyorsabb növekedését is előmozdítanák.
A nemzetközi pénzügyi piacokat továbbra is jelentős bizonytalanság jellemzi, a hitelkockázatok átárazódása várhatóan a következő hónapokban is folytatódik. A nemzetközi befektetők kockázatvállalási hajlandósága mérséklődött a feltörekvő piacokon.
Az inflációs várakozásokkal, valamint a nemzetközi tőkepiacokkal kapcsolatos kockázatokra való tekintettel a Monetáris Tanács az irányadó kamat szinten tartása mellett döntött. A kamatszint jövőbeli pályája attól függ, hogy a várakozásokon keresztül továbbgyűrűző inflációs hatások mennyiben jelentenek veszélyt, és a nemzetközi pénz- és tőkepiaci folyamatok hogyan alakulnak.
2. Az ülés rövidített jegyzőkönyve 2008. február 15-én 14 órakor jelenik meg.
3. A Monetáris Tanács értékelése az inflációs cél teljesüléséről 2007-ben
2007-ben a fogyasztói infláció végig meghaladta a középtávú célként kitűzött 3 százalékos értéket, és kívül esett a ±1%-os toleranciasávon is. Az éves átlagos infláció 2007-ben 8 százalék volt.
A monetáris politika késleltetve fejti ki hatását az inflációra. A legerőteljesebb hatás 5-8 negyedéves késéssel jelentkezik. Emiatt a 2007-es inflációs folyamatokat leginkább a Monetáris Tanács 2005 második felében és 2006 során meghozott döntései befolyásolták.
2005 vége és 2006 első fele kedvező inflációs környezettel volt jellemezhető, ami azonban hosszútávon fenntarthatatlan költségvetési politika mellett valósult meg. A költségvetési kiigazítás szükségességét a Monetáris Tanács többször is hangsúlyozta, ám annak tényleges szerkezete ebben az időszakban még nem volt ismert. A nemzetközi tapasztalatok szerint a költségvetési kiigazítások között lényeges különbség van a tekintetben, hogy a kiigazításra hogyan kell a monetáris politikának reagálnia. A monetáris politika ezért kiváró álláspontra helyezkedett.
A 2006 nyarán meghirdetett költségvetési kiigazításban jelentős szerepet kaptak olyan tényezők - ÁFA és egyes hatósági árak emelése, ártámogatások csökkentése –, amelyek a 2007-es infláció megugrásához vezettek. A jegybank nem kívánta az árszintemelő intézkedések egyszeri, közvetlen hatásait semlegesíteni, mert az túlzott mértékű növekedési áldozattal járt volna. A Monetáris Tanács emiatt úgy döntött, hogy átmenetileg megengedi az infláció cél fölé emelkedését 2007-ben. Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az áremelkedések tartósan is megemelhetik a várakozásokat, ami áttételes, elhúzódó inflációs következményekkel fenyegetett. Részben ennek megelőzése céljából, részben a kockázati felárak megemelkedése következtében a Monetáris Tanács az alapkamatot több lépésben, összesen 2 százalékponttal emelte.
A célnál magasabb inflációhoz a fiskális intézkedéseken kívül számos egyéb, előre nem látható sokk is hozzájárult. Ilyen volt az élelmiszerek áremelkedése, amely többek között a 2007-es rossz időjárási feltételekkel és a termékkör iránti globális kereslet élénkülésével magyarázható. A nemzetközi energiaárak emelkedése is inflációt gerjesztő hatású volt, különösen annak fényében, hogy az a hatóságilag szabályozott árakban is megjelent. A hatósági árintézkedések, és az energia- valamint az élelmiszerárak vártnál magasabb emelkedése nélkül az infláció az inflációs célt jóval kisebb mértékben haladta volna meg.
Bár 2006-ban a jegybank nem kívánta az egyszeri és váratlan árszintemelő tényezők hatásait rövidtávon ellensúlyozni, később olyan monetáris politikát folytatott, hogy a célt meghaladó 2007. évi áremelkedés középtávon ne jelentkezzen az inflációs várakozásokban. Emiatt 2007-ben a jegybanki alapkamat folyamatosan meghaladta a korábbi piaci várakozásokat.
A monetáris politika a jövőben is kitüntetett figyelemmel fogja kíséri az inflációs várakozások alakulását, és mindent megtesz annak érdekében, hogy középtávon elérje az árstabilitást. A jegybank az árstabilitás elérésével és fenntartásával járulhat hozzá a hosszú távú gazdasági növekedéshez és a kiszámítható makrogazdasági környezethez.
Budapest, 2008. január 21.
Magyar Nemzeti Bank
Monetáris Tanács