Felvigyázás

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 4. § (5) bekezdése az MNB alapvető feladataként határozza meg az MNB felvigyázási tevékenységét. A felvigyázás fő célja a fizetési, valamint értékpapír-elszámolási és kiegyenlítési rendszerekben (továbbiakban: rendszerek) kialakuló rendszerszintű kockázatok feltárása és kezelése hatékony és biztonságos működésük érdekében.

Magyarországon a felvigyázás hatálya a következő rendszerekre terjed ki:

• az MNB által működtetett Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszer (a továbbiakban: VIBER)
• a GIRO Zrt. által működtetett Bankközi Klíring Rendszer (a továbbiakban: BKR),
• a KELER Zrt. által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer és központi értéktár,
• a KELER KSZF Kft. által működtetett központi szerződő fél.

Mindemellett a felvigyázók 2016-tól részt vesznek a CLS, illetve a T2S nemzetközi együttműködésben folytatott kooperatív felvigyázásában.

A felvigyázási tevékenység alapvetően nagyfokú rugalmasságot igényel, amelyet részben az biztosít, hogy a felvigyázott rendszerekkel kapcsolatos elvárások főként alapelvek és ajánlások formájában jelennek meg. Az MNB felvigyázási tevékenységének kockázat-alapú keretrendszerébe a nemzetközi felvigyázói alapelvek és ajánlások - alapvetően az Európai Központi Bank, illetve a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) Fizetési és Elszámolási Rendszer Bizottsága (Committee on Payment and Settlement Systems – CPSS) és az Értékpapír Bizottságok Nemzetközi Szervezete (Interantional Organization of Securities Commissions – IOSCO) által publikált dokumentumok - a nemzeti sajátosságok figyelembevételével beépítésre kerültek (lásd Felvigyázás melléklet_nemzetközi ajánlások). A felvigyázási keretrendszer alapdokumentuma a CPSS és az IOSCO 2012-ben kiadott 24 alapelvet tartalmazó kiadványa - Principles for Financial Market Infrastructures (PFMI) -, amely egységes alapra helyezte és így harmonizálta a pénzügyi infrastruktúrákkal szemben támasztott követelményeket. Az MNB felvigyázási funkciójában fontosnak tartja a kiberkockázat megfelelő kezelését, mivel a kiberkockázatok növekvő fenyegetettséget jelentenek a rendszerekben, mely végső soron veszélyeztetheti a pénzügyi stabilitást és a gazdasági növekedést is. Emiatt az MNB felvigyázóként is folyamatosan nyomon követi a kiberbiztonsággal kapcsolatos nemzetközi ajánlásokat, és ennek folyományaként a 

felvigyázási keretrendszerbe az Európai Központi Bank kiber-ellenállóképességgel kapcsolatos elvárásait (Cyber Resilience Oversight Expectations(CROE)) beépítette.

A feladatok ellátásához változatos eszköztár (1. ábra) áll az MNB rendelkezésére, a felvigyázói munka elsősorban a megelőzésre fekteti a hangsúlyt és tanácsadói jellegű. Annak érdekében, hogy az MNB eleget tudjon tenni a felvigyázásból eredő folyamatos kötelezettségeinek, hatékony eszközrendszerre van szüksége. A felvigyázói eszköztár széles spektrumú, így a puhább típusú eszközöktől (pl. egyeztetések, elemzések, publikáció) a rendszerüzemeltőknek szóló javaslatokon át egészen a jogszabályalkotásig terjed. Mivel az MNB a pénzügyi infrastruktúrák felett felvigyázói és felügyeleti jogkörrel is rendelkezik, így ezen funkciók együttműködve a szinergiák maximális kihasználását teszi lehetővé, így a felvigyázás hatékonyan tudja támogatni és kiegészíti az MNB felügyeleti tevékenységét. Az MNB felvigyázási keretrendszerében kötelező érvényű szabályozási lehetőség is szerepel. Ezek közé tartoznak a felvigyázott rendszerek rendszerüzemeltetőire vonatkozó MNB rendeletek, illetve a központi értéktárra (CSDR) és a központi szerződő félre (EMIR) vonatkozó uniós szabályozások. Az MNB rendeletek mind a négy rendszer esetében meghatározzák az üzletszabályzataik és egyéb szabályzataik kötelező tartalmi elemeit, nyilvánosságra hozataluk formáját, melyek alapján a felvigyázók az említett dokumentumok módosítása során véleményt mondanak. A fizetési rendszerekre (VIBER, BKR) ezen kívül a rendszer működtetésére vonatkozó követelményeket tartalmazó MNB rendelet is vonatkozik. A felvigyázók a rendszerek működéséről éves beszámolókat, kétévente pedig átfogó értékelést készítenek az MNB Pénzügyi Stabilitási Tanácsa részére. A felvigyázói beszámoló évente bemutatja és elemzi a felvigyázott rendszerek működését és azok kockázati kitettségét. Az átfogó értékelés a felvigyázási keretrendszer kiemelt eleme, melynek célja a felvigyázott rendszerek vonatkozó nemzetközi alapelveknek és ajánlásoknak való megfelelésének vizsgálata, mely folyományaként a felvigyázói javaslatok születnek a rendszerüzemeltető számára. A felvigyázói tevékenységet üzleti analitikai megoldások, így interaktív riportfelület, felügyeleti, monitoring és korai figyelmeztetőmodellek segítik.

A felvigyázók egy kockázat-alapú felvigyázási keretrendszer mentén, összetett kockázati csoportok alapján folyamatosan nyomon követik a felvigyázott rendszerek működési megbízhatóságát, hatékonyságát, elszámolási és kiegyenlítési gyakorlatát, likviditásmenedzselését, kockázatkezelését, a rendszerek közötti kapcsolódó szolgáltatásokat. A felmerülő kockázatok alapvetően veszélyeztetik a rendszerek biztonságos, hatékony működését. Ezen kockázatok elsősorban a rendszerüzemeltetőnél vagy az együttműködő feleknél - általában résztvevőknél - fellépő problémára vezethetők vissza. A felvigyázott rendszereknek eltérő kockázati profilja lehet, mivel működésük és a résztvevőknek nyújtott szolgáltatásuk különböző. Annak érdekében, hogy a felvigyázott rendszerekben a kockázatok nyomon követése és elemzése egyforma alapokon nyugodjon, a hazai felvigyázási keretrendszer egységes kockázati besorolást követ és a következő összetett kockázati csoportokat vizsgálja:

• Szolgáltatás ellátásának kockázata: Az elszámolási, illetve kiegyenlítési tevékenység fennakadását, ellehetetlenülésének valószínűségét méri a rendszerben. A szolgáltatás ellátásának kockázatát növeli, ha a rendszerüzemeltető nem tudja tartani az üzleti feltételében meghirdetett üzemidőket, illetve, ha a szolgáltatásokat nem az abban meghirdetettek szerint nyújtja. Ezen kockázat hátterében működési-; általános finanszírozási és üzleti-; befektetési-; illetve a központi értéktár esetében letétkezelői kockázat állhat.
• Elszámolási és kiegyenlítési kockázat: Hatása abban mutatkozik meg, hogy a fizetési, illetve értékpapír-tranzakciók elszámolása, ennek következtében esetleg kiegyenlítése is, a vonatkozó rendszerszabályoktól eltérő időpontban és módon valósul meg, vagy teljesen elmarad. Ez a résztvevő likviditáshiányából, fizetésképtelenségéből vagy működési problémájából adódhat.
• Kapcsolódó rendszerek kockázata: A jellemzően az intézményileg elkülönült elszámolási és kiegyenlítési szolgáltatást nyújtók között létezik, az elszámolási és kiegyenlítési funkciók integráltsága esetén azonban intézményen belüli is megjelenhet. Kiváltó oka, hogy az elszámolási és kiegyenlítési folyamat egyes egymásra épülő lépéseit nem ugyanaz a szereplő hajtja végre, illetve a résztvevők likviditása a rendszerekben azonos fedezeti állományra (számlaegyenleg és hitelkeret) támaszkodik, amelyből a hitelkeret mögött álló értékpapír fedezeteket a KELER Központi Értéktár kezeli. A kapcsolódó rendszerek kockázatának kiemelése azért fontos, mert a rendszerek közötti alapvető likviditási függőségi viszonyok potenciális fertőzés forrásai is lehetnek.

A felvigyázók az MNB honlapján évente megjelenő Fizetési rendszer jelentésben bemutatják a felvigyázott rendszerek működésében megfigyelhető tendenciákat, a főbb kockázatokat, emellett elemzésekkel, és negyedévente frissített interaktív táblakészlettel adnak tájékoztatást a felvigyázott rendszerek forgalmáról, működéséről.