Ügyfél-átvilágítási kötelezettség és intézkedések

Az adószám a Pmt. 7. § (2) bekezdése alapján kötelezően beszerzendő adat, azonban léteznek olyan szervezetek mind itthon (pl. társasházak) mind külföldön, amelyeknek nincs adószáma. Egyszerűbb esetben a szervezet rendelkezik egyfajta regisztrációs számmal, azonban vannak szervezetek, amelyeknél nem kötelező hasonló szám beszerzése sem. Ezekben az esetekben mi a szolgáltatók által követendő magatartás?

A Pmt. 6. §-ban meghatározott esetkörökben az ügyfél-átvilágítási intézkedések elvégzése során az ügyfél azonosítása érdekében a Pmt. 7. § (2) bekezdésében meghatározott valamennyi adatot, azaz jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében az adószámot is köteles a szolgáltató rögzíteni. Ennek hiányában a Pmt. rendelkezései alapján nem kerülhet sor az ügyfélkapcsolat létesítésére.

Lehetnek természetesen olyan esetek, ahol az érintett ügyfélkapcsolat létesítés vonatkozásában jogképes társaság hitelt érdemlő módon tudja igazolni, hogy nem rendelkezik adószámmal arra tekintettel, hogy nem végez adóköteles tevékenységet. Ezekben az esetekben az MNB álláspontja szerint az ügyfélnek ezt a tényt kell a szolgáltató irányába legalább teljes bizonyító erejű magánokiratban igazolnia. Ezen esetekben elvárt a szolgáltatóktól, hogy ezeket az ügyfeleket üzleti kapcsolatuk során fokozottan kövessék figyelemmel és tegyék meg a szükséges lépéseket, ha azt tapasztalják, hogy az ügyfél nyilatkozata ellenére adóköteles tevékenységet végez.

(A feltett kérdéssel kapcsolatban változtatás nélkül közöljük az NGM Pmt. értelmezésével kapcsolatban adott véleményét, amelyet az MNB felügyeleti tevékenysége során saját jogi álláspontja kialakításakor maximálisan figyelembe vesz.)

***

Őstermelők és egyéni vállalkozók tényleges tulajdonosai(k)ra vonatkozó nyilatkoztatásuk során a fent említett ügyfelek természetes személyként, vagy jogi személy/ jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetként kezelendők? Esetükben nyilatkozat mellőzése mellett megállapítható-e a tényleges tulajdonos(ok) kiléte?

A Pmt. 3. § 38. pontja ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy az egyes szektorális jogszabályok alapján - mint pl. az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV törvény az egyéni vállalkozó vonatkozásában, vagy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény az őstermelő vonatkozásában - pontosan ki az a természetes személy, aki tényleges tulajdonosnak tekinthető. A jogalkotó álláspontja szerint az egyéni vállalkozói, valamint az őstermelői tevékenység keretében gazdasági tevékenységet folytató magánszemély ügyfél a Pmt. szabályozási koncepciójából következően (elsősorban az ügyfél-átvilágításra vonatkozó rendelkezések alapján) nem tekintendő természetes személynek, tényleges tulajdonosa azonban maga az egyéni vállalkozó vagy az őstermelő, mint természetes személy.

A tényleges tulajdonosi azonosításra a fenti értelmezés alapján a Pmt. 9. §-ban foglaltak az irányadóak, mely szerint a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél képviselője köteles írásban közölni a tényleges tulajdonosra vonatkozóan előírt információkat.

A Pmt. 9. § (5) bekezdése kiegészítő megoldásként lehetővé teszi a szolgáltatók számára az ügyfél, így jelen esetben az egyéni vállalkozó vagy az őstermelő, írásbeli nyilatkoztatásának mellőzését abban az esetben, ha a szolgáltató az ügyfél átvilágítása során a részére bemutatott okiratok (pl. egyéni vállalkozói vagy őstermelői igazolvány és személyazonosító irat), valamint az általa hozzáférhető nyilvántartások alapján rögzíteni tudja a törvényben megkívánt adatkört /Pmt. 9. § (1) bekezdés/. Ebben az esetben tehát az írásbeli nyilatkozat ügyfél általi megtételének kötelezettsége helyett a szolgáltató kötelezettségévé és felelősségévé válik a tényleges tulajdonos beazonosítása. A nyilatkoztatás mellőzésére vonatkozó információt a Pmt. 9. § (6) bekezdésben foglaltak szerint a szolgáltatónak rögzíteni kell.

***

Milyen nyilvántartás lehet az adott célra alkalmas a Pmt. 9. § (5) bekezdésében, 9/A. § (4) bekezdésében, illetve 9/B. § (4) bekezdésében hivatkozott nyilvántartások vonatkozásában?

A törvénynek nem célja, hogy esetlegesen korlátozza a szolgáltatók részére rendelkezésére álló, vagy igénybe vehető nyilvántartások körét, vagy ellenkezőleg plusz kötelezettséget írjon elő azok alkalmazására, tekintettel arra, hogy a szolgáltatók köre rendkívül széles és szerteágazó. A nyilvántartások elfogadását az MNB vizsgálatai során tágan értelmezi. Az MNB hangsúlyozza azonban, hogy a felelősség teljes körűen a szolgáltatót terheli a tényleges tulajdonosi és közszereplői minőség megállapításával kapcsolatban, ha a szolgáltató a nyilatkozati elv helyett a nyilvántartások használatát helyezte előtérbe. Az adatbázisoknak nagyon jelentős a száma (ilyen nyilvántartás többek között az IM Céginformációs és az Elektronikus Cégnyilvántartása, Európai Bizottság _ tagállami cégnyilvántartások, interneten található céginformációs szolgáltatások, külföldi országok hatóságainak, hivatalos szerveinek honlapja, külföldi cégjegyzékek stb.).

***

Tényleges tulajdonos kiemelt közszereplői (PEP) státusza esetében a Pmt. nem ír elő ellenőrzési kötelezettséget, szükséges-e ellenőrizni az erre vonatkozó információkat?

A tényleges tulajdonosok PEP státuszának vizsgálata törvényi rendelkezés hiányában kockázatalapon végzendő el. Az MNB azonban konkrét jogszabályi elvárás hiányában is szükségesnek tartja, hogy magas kockázat esetén a tényleges tulajdonosokra vonatkozó PEP nyilatkozatok a rendelkezésre álló nyilvántartások alapján ellenőrzésre kerüljenek.

***

A Pmt. 8. § (5) bekezdése és 9. § (4) bekezdése alapján a bank a tényleges tulajdonos megfelelő azonosítása érdekében, az ügyfél által megadott tényleges tulajdonosi adatok ellenőrzését a részére bemutatott okirat, vagy nyilvántartás alapján köteles elvégezni. A hivatkozott rendelkezésekre tekintettel a tényleges tulajdonossal kapcsolatos információk fentieknek megfelelő ellenőrzése érdekében a szolgáltató bekérheti-e az ügyfelétől a tényleges tulajdonos személyazonosításra alkalmas okmányairól készített fénymásolatot abban az esetben, ha a tényleges tulajdonos a szolgáltatónál nem a Pmt. 7. § (1) bekezdése szerinti ügyfél, illetve nem meghatalmazott, nem képviselő és nem rendelkezésre jogosult, következésképpen a 7. § (2)–(3) bekezdések nem vonatkoznak ezen tényleges tulajdonosra, így azonosító okmányának száma, típusa, anyja neve nem azonosító adat a 9. § (1) bekezdés szerint,, illetve ezt az okmánymásolatot nyilvántartásában megőrizheti-e a hatályos rendelkezések alapján?

A Pmt. 8. § (5) bekezdése és a 9. § (4) bekezdése alapján a szolgáltató nem köteles és jogosult az ügyféltől a tényleges tulajdonos személyazonosítására alkalmas okmányairól készített fénymásolat bekérésére és ezen okmánymásolat nyilvántartásban történő megőrzésére. A Pmt. (7. §-a) kizárólag az ügyfél (valamint annak meghatalmazottja, a rendelkezésre jogosult és a képviselő) azonosítása és személyazonosságának igazoló ellenőrzése érdekében teszi kötelezővé/lehetővé a törvényben meghatározott okiratok bemutatásának megkövetelését, valamint ezen okiratokról másolat készítését.

Az MNB szerint a tényleges tulajdonosok egyértelmű, világos, határozott írásbeli hozzájárulásával a Pmt. által definiált ellenőrzési céllal ezen okmánymásolatok beszerzésének és tárolásának nincs jogszabályi akadálya, amennyiben ezen eljárás megfelel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) szóló 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (GDPR) és az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) rendelkezéseinek. A hozzájárulás visszautasítása azonban nem alapozza meg a Pmt. 13. § (8) bekezdéseben meghatározott intézkedések alkalmazását. A hozzájárulás visszautasítása esetén a tényleges tulajdonos személyazonosságára vonatkozó adatok ellenőrzését a Pmt. 8. (5) bekezdés és 9. § (4) bekezdés alapján kell lefolytatni a szolgáltatónak.

***

A Pmt. 12. § (5) bekezdésében meghatározottak vonatkozásában amennyiben a működésben korlátozott számláról tranzakciót nem tud az ügyfél kezdeményezni, van-e fogyasztóvédelmi akadálya a szolgáltatónak járó jutalékok, illetve egyes szolgáltatások díjának, pl. netbanki díj, bankkártya díj felszámításának? Továbbá korlátozás esetén teljesíthetőek-e a hatósági utalások, mint pl. inkasszó, végrehajtások, adófizetési kötelezettségek stb.?

Az MNB álláspontja szerint a hatósági átutalások (és átutalási végzések) teljesítésének, valamint a szolgáltatónak járó díjak és jutalékok felszámolásának (beszámításának) nem jelentik akadályát a 12. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések, nem szükséges és nem volt cél ezen megbízások teljesítésének megakadályozása.

Ezen kérdés kapcsán az MNB hangsúlyozza, hogy Pmt. 12. § (5) bekezdésének elsődleges célja a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem hatékony biztosítása, de fontosnak tartjuk egy szolgáltatók számára is megfelelő, a mindennapi üzletmenetet indokolatlanul nem akadályozó értelmezés és gyakorlat kialakítását, így akár fogyasztóvédelmi szempontból kedvezőbb eljárás kialakítását a díjak és jutalékok felszámítása kapcsán, a fogyasztók teljes körű és haladéktalan tájékoztatása mellett.