Kedves Látogató! Amennyiben hibát talál az oldalon, vagy további, technikai okokból adódó problémája merül fel, kérjük, hívja az ügyfélszolgálatot. Telefonszám 06-80-203-776. Köszönettel Magyar Nemzeti Bank.
EN

Értékpapírosítás

nyomtatás

Áttekintés

1. Értékpapírosítás: az uniós gazdaság finanszírozásának javítása

Az értékpapírosítás olyan folyamat, amely során a kibocsátó olyan értékpapírt (jellemzően kötvényt) bocsát ki, amely esetében a tőke és a hozam visszafizetésére szolgáló pénzáram az értékpapírosítás alapjául szolgáló eszközállományba tartozó kitettségek (pl. hitel vagy egyéb követelések) adósaitól származik és amely kitettségek pl. hitelintézetnél keletkeztek. A kibocsátó egy olyan gazdasági társaság, amelyet kizárólag az értékpapírosítás (jellemzően a pénzáramot biztosító követelések megvásárlása és az értékpapír kibocsátása) céljából hoztak létre és egyéb gazdasági tevékenységet nem végez, ezáltal csökkentve a lehetséges befektetői kockázatok körét.

A tőkepiaci unió egyik fő építőköve az a törekvés, amely az uniós értékpapírosítási piac újjáélesztésére és ezáltal az uniós gazdaság megfelelőbb finanszírozására irányul. E célok megvalósítása érdekében két uniós rendelet született, amelyek új szabályokat tartalmaznak az értékpapírosításra vonatkozóan:

Az Értékpapírosítási Rendelet egyrészt közös szabályokat állapít meg minden értékpapírosításra vonatkozóan, másrészt megteremti az egyszerű, átlátható, egységesített és kellően felügyelt, biztonságos értékpapírosítási termékek kereteit, továbbá segítséget nyújt ahhoz, hogy ezeket a termékeket meg lehessen különböztetni az összetettebb és kockázatosabb pénzügyi eszközöktől.

Az Értékpapírosítási Rendelet céljaival összhangban módosítani kellett a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról  szóló 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (CRR) az értékpapírosításokat kezdeményező, szponzoráló és azokba befektető intézményekre vonatkozóan meghatározott szavatolótőke-követelményeket annak érdekében, hogy azok megfelelően tükrözzék az értékpapírosítások speciális jellemzőit, és megszűnjenek a pénzügyi válság során nyilvánvalóvá vált hiányosságok, nevezetesen a külső minősítésekre való automatikus támaszkodás, a magas minősítésű ügyletrészsorozatok túlzottan alacsony, vagy az alacsony minősítésű ügyletrészsorozatok túlzottan magas kockázati súllyal történő értékelése, valamint az elégtelen kockázatérzékenység.

Az értékpapírosítás a bankok számára kedvező lehetőséget teremt, ugyanis annak révén egyes hitelportfóliók egyszerűen leválaszthatók és átadhatók más bankok, illetve befektetők számára, ami akár normál gazdasági körülmények között, akár egy válság során hasznos eszköznek bizonyulhat.

Az új szabályok segítséget nyújtanak a befektetőknek az értékpapírosításhoz kapcsolódó kockázatok felméréséhez – a termékeken belül és a termékek között egyaránt.

Ez pedig Unió-szerte új beruházási lehetőségeket segít elő, valamint további finanszírozási forrásokat biztosít a gazdaságban, különösen a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások számára.

2. Miért van szükség az értékpapírosítási rendeletre?

Az Unió új lendületet kíván adni a kiváló minőségű értékpapírosítási piacoknak, anélkül, hogy a 2008-as pénzügyi válság előtt elkövetett hibák megismétlődjenek. A rendelet célja, hogy megerősítse a pénzügyi válságot követően a rendkívül összetett, nehezen átlátható és kockázatos értékpapírosításokban rejlő kockázatok kezelése érdekében bevezetett jogi keretrendszert. Ezért szükség volt egyrészt olyan szabályok elfogadására, amelyek segítségével jobban elkülöníthetők egymástól az egyszerű, átlátható és egységesített termékek, valamint az összetettebb, nehezebben átlátható és kockázatosabb eszközök, másrészt kockázatérzékenyebb prudenciális keretrendszer alkalmazására.

3. A finanszírozási források diverzifikálása jobb kockázatkezelést eredményez

Az értékpapírosítás a bankok esetében lehetővé teszi, hogy a kihelyezett pénzügyi eszközeik egy részét felszabadítsák, és ezáltal további hiteleket nyújtsanak a gazdaságnak. Egyéb kitettségekkel rendelkezők esetében (pl. áruk, termékek eladásból származó követelések esetén) az értékpapírosítás lehetővé teszi, hogy a gyártó, termelő, szolgáltató forrásigényét banki hitelfelvétel helyett önálló kötvénykibocsátással közvetlenül a tőkepiacról – akár a banki hiteleknél kedvezőbb feltételek mellett – biztosítsa.


Az értékpapírosítás hozzájárul a kockázatmegosztáshoz mivel ahhoz képest, hogy a kitettséghez kapcsolódó kockázatokat eredetileg hányan viselték, az értékpapírosítás eredményeképpen ugyanazon kockázatok megoszlanak az értékpapírt megvásárló befektetők (pl. más bankok és egyéb intézményi befektetők, pl. biztosítók) között.

A diverzifikáltabb és a bankszektortól kevésbé függő finanszírozási források növelik a pénzügyi rendszer egészének stabilitását és ellenálló képességét, mivel a bankszektorban esetlegesen jelentkező problémák kevésbé akut hatást fejtenek ki a forráshoz jutásra.

A fentieket összegezve az értékpapírosítás, amennyiben stabil struktúrával rendelkezik:

  • javíthatja a pénzügyi rendszer hatékonyságát és stabilitását
  • befektetési lehetőségeket teremthet az intézményi és lakossági befektetők számára
  • olcsóbb és igénybe vehető források révén előnyöket jelenthet a vállalkozások számára

4. Az MNB értékpapírosításhoz kapcsolódó szerepe

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2019. július 1-én elindította a Növekedési Kötvényprogramot, amelynek keretében hazai székhelyű, nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott kötvények, valamint vállalatokkal szemben fennálló hitelkövetelések fedezete mellett kibocsátott értékpapírok vásárlását tervezi, melynek célja a monetáris politikai transzmisszió hatékonyságának növelése a hazai vállalatikötvény-piac és az értékpapírosítási-piac likviditásának bővítésén keresztül.

Az értékpapírosításhoz kapcsolódóan a Felügyeletnek számos feladata van, nyilvántartásba vételi, engedélyezési, felügyeleti, vizsgálati és szankcionálási hatáskörökkel rendelkezik nemcsak a pénzügyi közvetítőrendszer, hanem az értékpapírosításban résztvevő egyéb személyek tekintetében is.

Az értékpapírosítás sematikus folyamata

 Az értékpapírosítási folyamatnak nincs sztenderdizált, kötelezően előírt modellje, ezért a különböző konstrukciókban résztvevő szereplők száma és funkciója is igen változatos lehet.

A következő ábra az értékpapírosítási folyamat legegyszerűbb modelljét mutatja be a minimálisan szükséges résztvevőkkel és szereplőkkel.

További lehetséges szereplők például:

  • szponzor
  • „STS kritériumoknak való megfelelés folyamatos vizsgálatával megbízott harmadik fél”
  • hitelminősítő intézet
  • vagyonkezelő (fiduciárius szolgáltatás nyújtó)
  • hitelezéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó (követelés-állomány kezelő), ún. „servicer”
  • underwriter (kibocsátást támogató hitelintézet)
  • credit enhancer / CDS provider (speciális biztosító)
  • BÉT tanácsadó leányvállalata (Tpt. 330. § (5a) bekezdés): Első Értékpapírosítási Tanácsadó Zrt.

Főbb fogalmak

„Értékpapírosítás”: olyan ügylet, amelyek lehetővé teszi a hitelezéssel üzletszerűen foglalkozó és egyéb hitelezők – jellemzően hitelintézetek vagy vállalatok – számára, hogy újrafinanszírozzák hitelek, kitettségek vagy egyéb követelések (például lakáshitelek, gépjárműhitelek vagy gépjárműlízingek, fogyasztási hitelek, hitelkártya- vagy vevőkövetelések) egy csoportját azáltal, hogy forgalomképes értékpapírokká alakítják át azokat. A hitelező értékpapírosítást kezdeményez, mire kitettségeit (pl. hitelportfólióját) a kibocsátó halmazokba (poolokba) csoportosítja, különböző befektetők számára különböző kockázati kategóriákba rendezi és a kategóriákhoz tartozó értékpapírokat bocsát ki, így a befektetőknek lehetősége nyílik arra, hogy egyébként számukra közvetlenül nem hozzáférhető hitelekbe és más kitettségekbe fektessenek be. A befektetők számára a hozam az alapul szolgáló kitettségek pénzáramlásából keletkezik (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 1. pont).

„Különleges célú gazdasági egység” vagy „KCGE” vagy „SPV”: az értékpapírosítást kezdeményezőtől és a szponzortól eltérő részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság vagy az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet fióktelepe, amely a kizárólagosan tevékenységként végzett értékpapírosítási tevékenysége során az értékpapírokat forgalomba hozza (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 2. pont, Tpt. 229-230. §).

„Értékpapírosítást kezdeményező”: olyan szervezet:

a) amely vagy önmagán vagy hozzá kapcsolódó szervezeten keresztül közvetlenül vagy közvetetten részese volt annak az eredeti megállapodásnak, amelyben meghatározták az adós vagy a potenciális adós azon kötelezettségeit vagy potenciális kötelezettségeit, melyek az értékpapírosítás tárgyát képező kitettségeket eredményezték; vagy

b) amely saját számlájára megvásárolja egy harmadik fél kitettségeit, majd értékpapírosítja azokat.

Hagyományos értékpapírosítás esetén ez a szervezet ruházza át a kitettségei tulajdonjogát a KCGE-re (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 3. pont).

„Újra-értékpapírosítás”: olyan értékpapírosítás, ahol az alapul szolgáló kitettségek legalább egyike értékpapírosítási pozíció (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 4. pont).

„Szponzor”: az értékpapírosítást kezdeményezőtől különböző, az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott, akár az Unióban, akár azon kívül található hitelintézet, vagy a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás, amely

a) olyan eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási programot vagy más értékpapírosítást hoz létre és működtet, amelynek keretében kitettségeket vásárolnak harmadik fél szervezetektől, vagy

b) olyan eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási programot vagy más értékpapírosítást hoz létre, amelynek keretében kitettségeket vásárol harmadik fél szervezetektől, és az értékpapírosítást kísérő napi szintű aktív portfóliókezelést egy olyan szervezetre bízza, amely a 2009/65/EK irányelvvel, a 2011/61/EU irányelvvel vagy a 2014/65/EU irányelvvel összhangban erre jogosult (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 5. pont).

„Eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási program” vagy „ABCP-program”: olyan értékpapírosítási program, amelynek keretében kibocsátott értékpapírok túlnyomórészt egyéves vagy annál rövidebb eredeti lejáratú eszközfedezetű kereskedelmi értékpapírok (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 7. pont).

„Eszközfedezetű kereskedelmi értékpapír ügylet” vagy „ABCP-ügylet”: ABCP-programon belüli értékpapírosítás (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 8. pont).

„Hagyományos értékpapírosítás”: valódi követelésátruházás történik a folyamat során, az eszközök és a kockázatok is kikerülnek az eszközátruházó (értékpapírosítást kezdeményező) mérlegéből (CRR 242. cikk 10. pont, Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 9. pont).

A hagyományos értékpapírosításon belül megkülönböztetünk STS (egyszerű, átlátható, egységesített) és nem STS értékpapírosítást.

„Szintetikus értékpapírosítás”: nem történik követelés átruházás, az eszköz nem, de a kockázat kikerül az értékpapírosítást kezdeményező mérlegéből (CRR 242. cikk 10. pontja, Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 10. pontja).

„Befektető”: értékpapírosítási pozícióval rendelkező természetes vagy jogi személy (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 11. pont).

„Intézményi befektető”: olyan befektető, amely a következők valamelyike:

a) a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 1. pontjában meghatározott biztosító;

b) a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

c) az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) 2. cikkével összhangban az ezen irányelv hatálya alá tartozó foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény, kivéve, ha ezen intézmény esetében a tagállam az említett irányelv 5. cikkével összhangban úgy döntött, hogy részben vagy teljesen eltekint az említett irányelv alkalmazásától; vagy befektetéskezelő vagy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény által a 2016/2341 (EU) irányelv 32. cikkével összhangban megbízott, engedéllyel rendelkező szervezet;

d) a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, az Unióban alternatív befektetési alapokat kezelő és/vagy forgalmazó alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK);

e) a 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozást (ÁÉKBV) kezelő alapkezelő társaság;

f) saját maga által kezelt ÁÉKBV, azaz a 2009/65/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett olyan befektetési társaság, amely nem jelölt ki az említett irányelvnek megfelelően engedélyezett alapkezelő társaságot;

g) az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában, az említett rendelet alkalmazásában meghatározott hitelintézet, vagy az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 12. pont).

Az értékpapírosítási pozíció tulajdonlását megelőzően az intézményi befektetőknek előzetes vizsgálatot kell végezniük, amely lehetővé teszi számukra a felmerülő kockázatok számbavételét. Ennek keretében meg kell vizsgálniuk az egyes értékpapírosítási pozíciók és az alapul szolgáló kitettségek kockázati jellemzőit, a strukturális jellemzőket, STS értékpapírosítások esetén pedig az STS kritériumoknak való megfelelést (Értékpapírosítási Rendelet 5. cikk).

Az intézményi befektetőknek ezen felül írásbeli eljárási rendet kell kialakítaniuk a fentiek teljesítésének, valamint a pozíciók és kitettségek teljesítményének folyamatos nyomon követésére és a kockázatok kezelésére, vezetőtestületüket kötelesek folyamatosan tájékoztatni és tudniuk kell igazolni az illetékes hatóság számára azt, hogy alaposan ismerik az értékpapírosítási pozíciójukat és az alapul szolgáló kitettségeket (Értékpapírosítási Rendelet 5. cikk).

„Hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó ”: olyan szervezet, amely napi szinten foglalkozik vásárolt követelések egy halmaza vagy az alapul szolgáló hitelkitettségek kezelésével (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 13. pont).

„Eredeti hitelező”: az a szervezet, amely vagy önmaga vagy hozzá kapcsolódó szervezeten keresztül közvetlenül vagy közvetetten megkötötte azt az eredeti megállapodást, amelyben meghatározták az adós vagy a potenciális adós azon kötelezettségeit vagy potenciális kötelezettségeit, melyek az értékpapírosítás tárgyát képező kitettségeket eredményezték (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 20. pont).

„Értékpapírosítási adattár” olyan jogi személy, amely központilag összegyűjti és kezeli az értékpapírosítások adatait (Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 23. pont).

Struktúrák, Alapelvek

Hagyományos értékpapírosítás (true sale vagy traditional securitisation): valódi követelésátruházás történik a folyamat során, az eszköz és a kockázat is kikerül az eszközátruházó (értékpapírosítást kezdeményező) mérlegéből (CRR 242. cikk 10. pontja, Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 9. pontja). A hagyományos értékpapírosításon belül megkülönböztetünk STS (egyszerű, átlátható, egységesített) és nem STS értékpapírosítást.

Szintetikus értékpapírosítás: nem történik követelés átruházás, az eszköz nem, de a kockázat kikerül az értékpapírosítást kezdeményező mérlegéből (CRR 242. cikk 10. pontja, Értékpapírosítási Rendelet 2. cikk 10. pontja).

STS (egyszerű, átlátható, egységesített) értékpapírosításra vonatkozó szabályokat azért hozta létre az uniós jogalkotó, hogy jobban elkülöníthetők legyenek egymástól az egyszerű, átlátható és egységesített termékek, valamint az összetettebb, nehezebben átlátható és kockázatosabb termékek, ezáltal a befektetők megalapozottabb üzleti döntéseket tudjanak hozni, és elkerülhetőbbé váljanak a korábbi pénzügyi válság kialakulásához vezető okok, folyamatok.

Szabályozási cél volt, hogy ez egyes tagállamok szabályozási különbségei ne vezessenek egyenlőtlen versenyfeltételekhez és szabályozási arbitrázshoz, továbbá fontos annak biztosítása, hogy az STS értékpapírosítások tekintetében az Unió egységes piacként működjön, és hogy ez elősegítse a határokon átnyúló ügyleteket.

Az STS követelmények teljesülése nem jelenti azt, hogy az értékpapírosítási pozíció kockázatmentes, és semmilyen módon nem jelzi az értékpapírosítás alapjául szolgáló hitelek minőségét. Ehelyett sokkal inkább arra utal, hogy egy prudensen és gondosan eljáró befektető képes lesz az értékpapírosítás kockázatainak elemzésére.

Az STS (egyszerű, átlátható, egységesített) értékpapírosítás olyan értékpapírosítás, amely megfelel az Értékpapírosítási Rendeletben előírt követelményeknek (STS kritériumok), amelyek a következők:

  • csak valódi eszközátruházás SPV-re;
  • csődbiztosság és jogszavatossági nyilatkozat az átruházhatósággal kapcsolatban;
  • előre meghatározott, egyértelmű, dokumentált feltételek;
  • homogén eszközállomány;
  • a kitettségben nem lehet átruházható értékpapír (kivéve nem jegyzett vállalati kötvény), illetve nemteljesítő vagy kedvezőtlen hiteltörténetű adóshoz kapcsolódó kitettség;
  • az SPV nem köthet főszabályként származtatott ügyletet;
  • az eszközállományba tartozó hiteleknek kellő hiteltörténettel (már egyszer törlesztett) kell rendelkezni a default kockázat megállapíthatóságához;
  • a kifizetések nem függhetnek elsődlegesen a kitettségek biztosítékainak értékesítésétől;
  • a kifizetési rangsor csak kivételesen, előre meghatározott esetekben térhet el a veszteségviselési rangsortól;
  • a tájékoztató dokumentumoknak be kell mutatni a struktúrát és a fizetési konstrukciót ügyletrész-sorozatonként;
  • az eszközállomány teljesítéséről a kibocsátást követően részletes és folyamatos
  • tájékoztatást kell adni;
  • az értékpapírosítási ügylet minden résztvevője tekintetében a feladatoknak, kötelezettségeknek és felelősségnek pontosan meghatározottnak kell lenni;
  • a kezdeményező, a szponzor és az SPV csak uniós székhelyű lehet;
  • a kibocsátónak az ESMA felé nyilatkoznia kell arról, hogy a termék STS-nek minősül, ezért jogilag felelős, szankcionálható;
  • az ESMA honlapján lista az STS termékekről;
  • CRR szabályok és Solvency II szabályok is módosulnak aszerint, hogy a termék STS vagy nem;
  • kettős követelményrendszer a hosszú- és rövid távú termékekre (ABCP).

ABCP (eszközfedezetű kereskedelmi értékpapír): a hosszú távú értékpapírosítás és a rövid távú értékpapírosítás (nevezetesen ABCP-programok és ABCP-ügyletek) eltérő strukturális jellemzőinek figyelembevétele érdekében, a két eltérően működő piaci szegmensnek megfelelően kétféle STS követelménytípust kell előírni. Egyrészt a hosszú távú értékpapírosításra vonatkozó követelményeket, másrészt a rövid távú értékpapírosításra vonatkozó követelményeket. Az ABCP-programok több rövid távú, lejáratukat követően megújítandó kitettségből álló ABCP-ügyleten alapulnak. Egy ABCP-ügyletben az értékpapírosítás létrejöhet többek között az alapul szolgáló kitettségek halmazára vetített változó vételárengedményről szóló megállapodás révén, vagy társfinanszírozott struktúra esetén a különleges célú gazdasági egység által kibocsátott előresorolt és hátrasorolt értékpapírokkal, amikor is az előresorolt értékpapírokat ezután átruházzák egy vagy több ABCP-program vevőire. Egy STS-nek minősülő ABCP-ügylet azonban soha nem tartalmazhat újra-értékpapírosítást. Emellett az STS kritériumoknak az ABCP-program számára likviditási támogatást nyújtó szponzor konkrét szerepét is tükrözniük kell, különösen a teljes mértékben támogatott ABCP-programok esetében.

Újra-értékpapírosítás tilalma: az Értékpapírosítási Rendelet bevezeti az újra-értékpapírosítás tilalmát, de egyúttal egyes jogszerű célokra kivételesen lehetővé teszi az újra-értékpapírosítás alkalmazását, mivel kivételes körülmények között az újra-értékpapírosítás hasznos lehet a befektetők érdekeinek védelme szempontjából. Az újra-értékpapírosítás kizárólag az Értékpapírosítási Rendeletben meghatározott konkrét helyzetekben engedélyezhető. Emellett a reálgazdaság finanszírozása érdekében lényeges, hogy a teljes mértékben támogatott olyan ABCP-programokra, amelyeknél a program által finanszírozott ügyleteken felül nem fordul elő újabb ügyletrészsorozatokba sorolás, nem vonatkozik az újra-értékpapírosítás tilalma.

A következő táblázat az alkalmazandó szabályokat mutatja az értékpapírosítás formája szerint kategorizálva:

Alapelvek, amelyek minden értékpapírosítási ügyletre vonatkoznak:

Értékpapírosítást kezdeményezőknek

Főbb kötelezettségek (a kötelezettségek egy része megállapodás függvényében vagylagosan oszlik meg az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor, illetve az eredeti hitelező között):

  • az értékpapírosítást kezdeményezőnek (vagy a szponzornak, vagy az eredeti hitelezőnek) jelentős, legalább 5 %-os nettó gazdasági érdekeltséget kell fenntartania az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségekben (Értékpapírosítási Rendelet 6. cikk, STS esetében még a 21. cikk (1) bek.)
  • az értékpapírosítást kezdeményező nem tehet szert előnyre abból, hogy a befektetőknél és potenciális befektetőknél esetlegesen több információval rendelkezik a különleges célú gazdasági egységre ruházott eszközökről, és a befektetők vagy potenciális befektetők tudta nélkül nem ruházhat a különleges célú gazdasági egységre olyan eszközöket, amelyek hitelkockázati profilja magasabb, mint az értékpapírosítást kezdeményező mérlegében szereplő hasonló eszközöké (no cherry-picking) (Értékpapírosítási Rendelet 6. cikk)
  • adatszolgáltatási kötelezettség az értékpapírosítási adattár felé (a magán értékpapírosítás kivétel) (Értékpapírosítási Rendelet 7. cikk)
  • egységes hitelezési kritériumok (no „originate-to-distribute” modell) (Értékpapírosítási Rendelet 9. cikk, 20. cikk)
  • az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségére és teljesítményére vonatkozó minden lényeges adatot rendelkezésre kell bocsátania befektetőknek szóló jelentésben (pl.: a kötelezettségek kötelezettjeinek késedelmes teljesítése vagy nemteljesítése, adósságátütemezés, adósságelengedés, törlesztési haladék, visszavásárlás, a törlesztések szüneteltetése, veszteségek, leírások, a nemteljesítő kitettségek megtérülése és az alapul szolgáló kitettségek halmazában lévő eszközök teljesítményromlásának egyéb korrekciói) (Értékpapírosítási Rendelet 7. cikk, emellett STS esetén: 20. cikk (7) és (10) bek., 21. cikk (5)-(10) bek., 22. cikk,; ABCP esetén: 24. cikk (12)-(14) bek. és (19) -(20) bek.)
  • az alapul szolgáló kitettségek között nem lehetnek nemteljesítő kitettségek vagy olyan kötelezettel vagy garanciavállalóval szembeni kitettségek, aki vagy amely – az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező legjobb tudomása szerint – valamilyen konkrét hitelképtelen helyzetben van (például fizetésképtelennek nyilvánított kötelezett) (Értékpapírosítási Rendelet 20. cikk)
  • STS értékpapírosítás esetén arra vonatkozó tájékoztatás, hogy az értékpapírosítás teljesíti-e az STS kritériumokat (harmadik fél bevonása semmiképpen sem jelentheti azt, hogy az értékpapírosítást kezdeményezőnek az értékpapírosítási tranzakció STS-ként történő kezeléséért és az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítésért viselt végső jogi felelőssége megszűnik) (Értékpapírosítási Rendelet 7. cikk)
  • Az értékpapírosításban felhasznált alapul szolgáló kitettségek nem tartalmazhatnak értékpapírosítási pozíciókat (Értékpapírosítási Rendelet 8. cikk)

Befektetőknek

Az intézményi befektetők által elvégzendő előzetes vizsgálatra vonatkozó követelmények (Értékpapírosítási Rendelet 5. cikk)

Az értékpapírosításba történő befektetés vagy az értékpapírosítási kitettség a befektetőket nemcsak az alapul szolgáló hitelek vagy kitettségek hitelkockázatának teszi ki, hanem az értékpapírosítások strukturálásának folyamata más kockázatokkal is járhat, mint például az ügynöki kockázat, a modellkockázat, a jogi és működési kockázat, a partnerkockázat, a kezelési kockázat, a likviditási kockázat, és a koncentrációs kockázat. Elengedhetetlen ezért, hogy az intézményi befektetőkre arányos előzetes vizsgálati előírások vonatkozzanak, amelyek biztosítják, hogy – a végső befektetők érdekeinek védelmében – megfelelően értékeljék a kockázatokat minden értékpapírosítás-típus esetében.

Az értékpapírosítási pozíció tulajdonlását megelőzően az intézményi befektetőknek előzetes vizsgálatot kell végezniük, amely lehetővé teszi számukra a felmerülő kockázatok számbavételét. Ennek keretében meg kell vizsgálniuk az egyes értékpapírosítási pozíciók és az alapul szolgáló kitettségek kockázati jellemzőit, a strukturális jellemzőket, STS értékpapírosítások esetén pedig az STS kritériumoknak való megfelelést.

Az intézményi befektetőknek ezen felül írásbeli eljárási rendet kell kialakítaniuk a fentiek teljesítésének, valamint a pozíciók és kitettségek teljesítményének folyamatos nyomon követésére és a kockázatok kezelésére, vezetőtestületüket kötelesek folyamatosan tájékoztatni és tudniuk kell igazolni az illetékes hatóság számára azt, hogy alaposan ismerik az értékpapírosítási pozíciójukat és az alapul szolgáló kitettségeket.

A lakossági ügyfeleknek az értékpapírosítással létrejött eszközök általában nem megfelelőek (Értékpapírosítási Rendelet Preambulum (15) bekezdés és 4. cikk).

Értékpapírosítási pozíció eladója kizárólag abban az esetben értékesíthet ilyen pozíciót lakossági ügyfélnek, ha

  • az értékpapírosítási pozíció eladója MiFID tesztet végzett,
  • az értékpapírosítási pozíció eladója MiFID teszt alapján meggyőződött arról, hogy az értékpapírosítási pozíció az adott lakossági ügyfélnek alkalmas befektetés és
  • az értékpapírosítási pozíció eladója jelentés keretében haladéktalanul beszámolt a lakossági ügyfélnek az alkalmassági teszt eredményéről.

A lakossági ügyfélnek az eladó részére pontos információkat kell szolgáltatnia a pénzügyieszköz-portfóliójáról, beleértve az értékpapírosítási pozíciókba való befektetéseket is.

Ha a lakossági ügyfél pénzügyieszköz- portfóliója nem haladja meg az 500 000 EUR-t, az eladónak biztosítania kell, hogy a lakossági ügyfél nem fekteti be pénzügyieszköz-portfóliójának összesen több mint 10 %-át értékpapírosítási pozíciókba, valamint hogy az egy vagy több értékpapírosítási pozícióba fektetett kezdeti összeg legalább 10 000 EUR.

A Felügyelet szerepe

  • Bejelentés, engedélyezés
    • KCGE alapítása (Tpt. 229. § (2) bekezdés, 391. § (1) bekezdés 20-22. pontok)
    • Forgalomba hozatal engedély- vagy bejelentésköteles (nyilvános / zártkörű) (Tpt., Prospektus irányelv, Prospektus rendelet)
    • Újra-értékpapírosítási tilalom alóli felmentés megadása (engedélyezése) (Értékpapírosítási Rendelet 8. cikk)
    • STS kritériumoknak való megfelelést ellenőrző harmadik személy tevékenységének engedélyezése (Értékpapírosítási Rendelet 28. cikk)
  • Felügyelés
    • A Felügyelet köteles felügyelni az Értékpapírosítási Rendelet 5.-9. cikkben (due diligence, kockázatmegtartás követelménye, transzparencia követelmények, újra-értékpapírosítás tilalma, hitelnyújtás kritériumai), valamint STS értékpapírosítás esetén ezen felül a 18.-27. cikkben (STS kritériumok) foglaltaknak az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a KCGE általi teljesítését, az 5. cikk tekintetében az intézményi befektetők általi teljesítését is.
    • A Felügyeletnek rendszeresen felül kell vizsgálnia az értékpapírosítást kezdeményezők, szponzorok, különleges célú gazdasági egységek és eredeti hitelezők által az e rendeletnek való megfelelés céljából alkalmazott szabályzatokat, folyamatokat és mechanizmusokat (Értékpapírosítási Rendelet 30. cikk).
    • A Felügyeletnek elő kell írnia, hogy az értékpapírosítási ügyletekből eredő kockázatokat, köztük a reputációs kockázatokat az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok, a különleges célú gazdasági egységek és az eredeti hitelezők megfelelő szabályzatok és eljárások segítségével értékeljék és kezeljék (Értékpapírosítási Rendelet 30. cikk).
    • A Felügyeletnek az értékpapírosítás területén végzett prudenciális felügyelet keretében adott esetben nyomon kell követnie, hogy az értékpapírosítási piacon való részvétel milyen konkrét hatásokat gyakorol az eredeti hitelezőként, értékpapírosítást kezdeményezőként, szponzorként vagy befektetőként eljáró pénzügyi vállalkozás stabilitására (Értékpapírosítási Rendelet 30. cikk).
    • Amennyiben a Felügyelet megállapítja, hogy egy adott pénzügyi vállalkozás pénzügyi stabilitása vagy a pénzügyi rendszer egészének stabilitása tekintetében lényeges kockázat áll fenn, intézkedéseket kell hoznia e kockázatok mérséklésére.

Szabályozás

Kérdezd az MNB-t!

Az értékpapírosítással kapcsolatos kérdéseket az ertekpapirositas@mnb.hu e-mail címen várjuk!

Amennyiben az értékpapírosítással kapcsolatos kérdés konkrét jogszabályi rendelkezés értelmezésére irányul, vagy keretjellegű normatív rendelkezések tartalommal való feltöltése tekintetében merül fel, úgy kérjük, hogy az az állásfoglalás iránti kérelmekre vonatkozó tartalmi és formai elvárásoknak megfelelően kerüljön benyújtásra!

Az állásfoglalás iránti kérelmeket a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (MNB tv.) 39. §-ában meghatározott törvények hatálya alá tartozó intézmények (Felügyelt Intézmények), valamint a Felügyelt Intézmények megbízásából eljáró ügyvédi irodák az MNB elektronikus ügyintézését biztosító információs rendszerében (ERA rendszer) nyújthatják be. Nem Felügyelt Intézmények és természetes személyek a kérelmet papíralapon eredeti példányban, vagy természetes személyek elektronikus ügyfélkapun keresztül, az ügyfélkapu követelményeinek megfelelően nyújthatják be.

Ez a weboldal sütiket használ a kényelmesebb böngészés érdekében. A honlap használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa elSüti tájékoztatónkat,amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja kikapcsolni vagy törölni őket.Elfogadom

Tájékoztatjuk, hogy az adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelés érdekébenAdatvédelmi tájékoztatónkmegváltozott.Értem