Az alábbi kérdések megválaszolása során több esetben korábban AML/CFT hatáskörrel rendelkező, időközben esetlegesen jogutódlással átalakult államigazgatási szervek jogértelmezési álláspontja került feltüntetésre, a válaszok ettől függetlenül tartalmukban továbbra is irányadónak tekintendők.

Az alábbi kérdések tekintetében és általánosságban is lásd az alábbi dokumentumokat is:

 

1. Alapítvány alapítója tényleges tulajdonosnak minősül-e?

A Pmt. 3. § 38. d) pontja dc) alpontjának második fordulata szerint alapítvány esetében tényleges tulajdonosnak minősül az a természetes személy, aki meghatározó befolyást gyakorol az alapítvány vagyonának legalább 25% felett. Minthogy ehelyt a Pmt. nem tér ki külön a meghatározó befolyás fogalmára, arra - a 3. § 38. b) pontjában szereplő hivatkozásra is tekintettel - a Ptk. 8:2. § (2) bekezdése az irányadó. A Ptk. 8:2. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a meghatározó befolyást megalapozza a vezető tisztségviselők vagy felügyelőbizottság tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására való jogosultság. A Ptk. alapítványokra vonatkozó szabályai értelmében az alapító, illetve az alapítói jogokat gyakorló személy a Ptk. 3:398. § (2) bekezdésében és a 3:399. § (1) bekezdésében írtak szerint ilyen jogosítványokkal rendelkezik, ebből következően az alapítvány alapítója tényleges tulajdonosnak minősül a Pmt. szabályrendszerében.

***

2. Mi az MNB elvárása a vagyon forrására vonatkozó nyilatkozat, illetve az ezt alátámasztó dokumentumok beszerzésére vonatkozóan?

A részletszabályokat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény, valamint az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló 2017. évi LII. törvény alapján elkészítendő belső szabályzat kötelező tartalmi elemeiről szóló 21/2017. (VIII. 3.) NGM rendelet tartalmazza. Az NGM rendelet 1. § p) pontja alapján a belső szabályzat kötelező tartalmi elemei közé tartozik a vagyon forrására vonatkozó információk beszerzésének és igazolásának belső eljárási rendje. Az NGM rendelet 6/A. §-a rögzíti, miszerint a vagyon forrására vonatkozó információk beszerzése és igazolása érdekében a szolgáltató a vagyon forrására vonatkozó nyilatkozat bekérésére köteles, amely nyilatkozat tartalmát a Pmt. 9/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben kizárólag, a Pmt. 16. § (3) bekezdés a) pontjában és 16/A. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában meghatározott esetben legalább az NGM rendelet 3. mellékletében felsorolt kötelező tartalmi elemek figyelembevételével kell meghatározni.

***

3. A Pmt. 4. § (2) bekezdésében meghatározott személyeken kívül más kört is minősíthet kiemelt közszereplőnek a szolgáltató?

A Pmt. 4. § (2) bekezdésében meghatározott személyi kör a fontos közfeladatot ellátó személyek (kiemelt közszereplők, PEP) taxatív felsorolása, az a szolgáltató által nem bővíthető. Mindez azonban nem akadálya annak, hogy a szolgáltató kockázatérzékenységi alapon kijelöljön olyan további szerepköröket (pl. polgármester), amelyeket – ha nem is PEP minőségű személyként- de a kiemelt közszereplőkkel azonos vagy hasonló módon kezel.

***

4. A Pmt. 4. § (2) bekezdés g) pontja alapján csak a közvetlen, vagy a közvetett állami tulajdonú vállalat vezető tisztviselője is fontos közfeladatot ellátó személynek minősül?

A Pmt. 4. § (2) bekezdés g) pontja a „többségi állami tulajdon” keretében nem rendelkezik annak számítási módjáról vagy esetleges szűkítő értelmezéséről, így az állami tulajdonláson alapuló kiemelt közszereplői minőség vizsgálatakor mind a közvetlen, mind a közvetett tulajdonlás figyelembe veendő.

Kiemelt közszereplői minőség vizsgálatakor az „állami tulajdon” meglétét kiterjesztően kell értelmezni abban az értelemben is, hogy az lényegében a teljes államháztartást (annak központi és önkormányzati alrendszereit is ideértve) magában foglalja. Erre tekintettel kiemelt közszereplőnek minősül pl. az önkormányzati vagyonkezelő cég felügyelőbizottságának tagja is.

***

5. Állami tulajdonú szervezetek esetén ki tekintendő tényleges tulajdonosnak?

(E kérdésben az MNB változtatás nélkül közli a Pénzügyminisztérium álláspontját)

A PM szakmai álláspontja szerint a teljes mértékben állami tulajdonban álló vállalatok esetében is a Pmt. értelmező rendelkezések közé illesztett tényleges tulajdonos fogalom alapján köteles a szolgáltató a tényleges tulajdonos megállapítására, azaz indokolt a teljes mértékben állami tulajdonban álló vállalatok és a többségi állami tulajdonban álló vállalatok közel egységes kezelése a tényleges tulajdonos megállapítása és az ebből adódó ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazása vonatkozásában.

A teljes mértékben állami tulajdonban álló vállalatok esetében a tényleges tulajdonos nem állapítható meg a Pmt. 3. § 38. pont a) alpont első fordulata (azaz a szavazati jogok vagy tulajdoni hányad) alapján (tekintve, hogy az állam a tulajdonos, aki mögött azonosítható be a fogalomnak megfelelő természetes személy). A szolgáltató köteles azonban vizsgálni a tényleges tulajdonos kilétét a Pmt. 3. § 38. pont a) alpont második fordulata (irányítás, ellenőrzés), valamint a b) pont (meghatározó befolyás) alapján. Amennyiben a tényleges tulajdonos nem állapítható meg a Pmt. 3. § 38. pont a)-b) alpontok alapján, a vezető tisztségviselő tekintendő tényleges tulajdonosnak a Pmt. 3. § 38. pont f) alpontjának megfelelően.

A többségi állami tulajdonban álló vállalatok esetében a szolgáltató szintén a Pmt. értelmező rendelkezések közé illesztett tényleges tulajdonos fogalma alapján köteles a tényleges tulajdonos megállapítására. Amennyiben a tényleges tulajdonos nem állapítható meg a Pmt. 3. § 38. pont a)-b) alpontok alapján, a vezető tisztségviselő tekintendő tényleges tulajdonosnak a Pmt. 3. § 38. pont f) alpontjának megfelelően.

***

6. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak Pmt. szerinti ügyfelének minősül-e a munkáltató munkáltatói hozzájárulás fizetése esetén és szükséges-e a munkáltatók tekintetében a Pmt. szerinti ügyfél-átvilágítási intézkedéseket elvégezni?

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakkal kapcsolatba lépő munkáltatók között különbséget kell tenni aszerint, hogy a munkáltatói hozzájárulás fizetését miként teljesítik. Azok a munkáltatók, amelyek nem fizetnek be tagdíjat a munkavállalóik után, hanem csupán azt vállalják, hogy a munkavállaló munkabéréből a munkavállaló által a pénztárnak fizetendő tagdíj összegét (rendszeresen) levonják és a pénztárnak átutalják, nem minősülnek ügyfélnek a Pmt. 3. § 41., 43., 44. és 45. a) pontja értelmében, mivel nem a pénztárral kötött szerződés alapján teljesítik ezeket a fizetéseket, vagyis nem jön létre a Pmt. szerinti üzleti kapcsolat a pénztár és a munkáltató között.

Azok a munkáltatók, amelyek az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt) 12. §. alapján munkáltatói tagként, a pénztárral kötött szerződés alapján munkavállalóik tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalják, értelemszerűen a Pmt. szerinti üzleti kapcsolatba is kerülnek a pénztárral, mivel ez az szerződésük a pénztár tevékenységi körébe tartozó szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szerződéssel létrejött tartós jogviszonynak tekintendő a Pmt. 3. § 45. a) pont alapján, s így a munkáltató ügyfélnek minősül, a pénztárnak pedig alkalmaznia kell rá a Pmt. szerinti ügyfél-átvilágítási intézkedéseket.