2026. szeptember 1.
Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) benyújtotta az Európai Bizottságnak az Európai Unión belüli biztosítási garanciarendszerekre (IGS) vonatkozó közös minimumszabályokról szóló technikai tanácsadását. A tanácsadás részleteiben kitér arra, hogyan lehet megvalósítani az IGS-ek célzott összehangolását. Specifikus, az Európai Bizottság által a felkérésben meghatározott szakpolitikai területekre helyezi a hangsúlyt, illetve kiegyensúlyozott áttekintést nyújt arról, hogy hol van szükség a közös szabályokra és hol érdemes megőrizni a nemzeti rugalmasságot.
A biztosítási garanciarendszerek jelenlegi helyzetét az Európai Unióban a nemzeti rendszerek sokfélesége jellemzi, amelyek között jelentős eltérések lehetnek hatályuk, a fedezet, valamint akár még meglétük tekintetében is. Ez a széttagoltság azt eredményezi, hogy a biztosítók fizetésképtelensége esetén a szerződők helyzete jelentősen lehet, annak függvényében, hol laknak vagy hogy határon átnyúló biztosítást kötöttek-e.
Ilyen háttér mentén, valamint építve – a további harmonizáció szükségességével kapcsolatos hatósági álláspontot ismertető – a Szolvencia II irányelv 2020. évi felülvizsgálatáról szóló EIOPA-véleményre, a jelenlegi technikai tanácsadás kiemeli az IGS-ek bizonyos területeinek célzott és arányos összehangolásának előnyeit, - szükség esetén – teret engedve a nemzeti sajátosságoknak.
Fokozatos lépések a közös szabályok felé, teret hagyva a nemzeti sajátosságoknak
Az EIOPA álláspontja szerint a tanácsadás a minimális közös szabványokat illetően kiegyensúlyozott, arányos és hatékony megközelítést képvisel, amely összhangban áll a szabályozás egyszerűsítésére és a tehrek csökkentésére irányuló szélesebb körű célkitűzésekkel. Ennek bevezetése megerősítené a szerződők védelmét az egész EU-ban, támogatná az egységes piacot, valamint a megtakarítási és befektetési uniót (Savings and Investment Union – SIU), illetve biztosítaná a működőképességet a biztosítók szanálási és helyreállítási irányelve (IRRD) szerinti keretrendszer keretében.
Bár a biztosítók egyetlen engedély birtokában zökkenőmentesen működhetnek határon átnyúlóan, a szerződők – az egyes tagállamokbeli sajátos helyzetre tekintettel – nem feltétlenül élveznek egységes szintű védelmet a biztosító fizetésképtelensége esetén. Az IGS-ek minimum harmonizációjának hiánya bizonytalanságban hagyja a fogyasztókat, még akkor is, ha a biztosítási szerződés szerinti összeg végül teljes egészében kifizetésre kerül. A fizetésképtelenségre vonatkozó tapasztalatok azt mutatják, hogy pénzügyi háttér szükséges az érthetőség és nyugalom biztosításához, valamint a szerződők egyenlő kezeléséhez - különösen akkor, ha számukra egyéb akadályok – pl. nyelvi nehézségek – is felmerülnek.
Az érintett biztosítási szerződések tekintetében az EIOPA a nemzeti IGS-ek hatályának célzott harmonizálását javasolja, különösen azon élet- és nem-életbiztosítási termékekre összepontosítva, amelyek a biztosító fizetésképtelensége esetén a legsúlyosabb pénzügyi nehézségeket okozhatják szerződők számára. A javaslat továbbá figyelembe veszi, hogy hol elterjedtebb a határon átnyúló üzleti tevékenység, és hol járulhatna hozzá a harmonizáció az egységes piac működésének elősegítéséhez.
A működési szempontok tekintetében az EIOPA azt javasolja, hogy hangolják össze az IGS-ek aktiválásának kiváltó időpontjait a keretrendszerek egyszerűsítése, a kiszámíthatóság javítása és a szerződők közötti egyenlő bánásmód támogatása végett a tagállamokban. Nyomós érvek szólnak amellett is, hogy egységes határidőt vezessenek be a kárigények benyújtására, illetve egy maximális határidőt a kárkifizetésekre, avégett, hogy a kedvezményezettek kiszámítható módon juthassanak hozzá az őket megillető kártérítéshez, miközben a tagállamoknak lehetőségük van rövidebb kifizetési időszakok meghatározására. Azt is javasolták, hogy az IGS-ek ugyanabban az elsőbbségi rangsorolásban részesüljenek fizetésképtelenségi eljárásokban, mint az adott országban a biztosítási kárigények.
A finanszírozási konstrukciók kérdésében az EIOPA minimumkövetelményeket javasol az IGS-ek számára megfelelő likviditási biztosítékok kialakítására, ugyanakkor elengedő rugalmasságot hagy a tagállamok számára abban, hogy a nemzeti sajátosságok alapján választhassák ki a finanszírozás legmegfelelőbb formáját és mértékét.
Az IGS-ek és a biztosítók szanálási és helyreállítási irányelve (IRDD) közötti kölcsönhatást illetően – tekintettel arra, hogy az utóbbi nemzeti szintű átültetése és bevezetése még folyamatban van–, a tanácsadás e téren csupán általános elveket vázol fe , előnyben részesítendő megoldás megjelölése nélkül. A legfontosabb javaslata az, hogy – legalább minimális szinten – legyenek egyértelmű előírások a nemzeti szanálási hatóságok (national resolution authorities – NRA) és az IGS-ek közötti hivatalos együttműködésre vonatkozóan.
A Tanácsadás itt olvasható.
Háttér
Ez a Tanácsadás egy előzetes lépés a jogalkotási javaslatot megelőzően; a jogalkotási javaslat kidolgozása az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. A jelen Tanácsadás elsősorban a tanácsadási felhívás technikai aspektusaira összpontosít: ahol lehetséges, javaslatot tesz egy előnyben részesített megoldásra, vagy ahol ez nem lehetséges, áttekintést nyújt a különböző alternatívákról. A végleges jogalkotási javaslat kidolgozása és pontosítása további munkát igényel majd.
A biztosítók helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (IRRD) 98. cikke előírja az Európai Bizottság számára, hogy – az EIOPA-val folytatott konzultációt követően - nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy célszerű-e közös minimumszabályokat bevezetni az Unión belül a biztosítási garanciarendszerekre (IGS) vonatkozóan. A Bizottság e jelentés elkészítéséhez kérte fel az EIOPA-t technikai tanácsadás nyújtására.
A technikai tanácsadás kiegészíti és épít is a Szolvencia II 2020. évi felülvizsgálatról szóló EIOPA-véleményre, amely szerint minden tagállamban rendelkezésre kell állnia egy IGS-nek, amely megfelel bizonyos harmonizált minimumkövetelményeknek, illetve megfelelő finanszírozással rendelkezik.