1. kérdés: Az a rendelkezés, mely szerint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII tv. (a továbbiakban Pmt.) 3. § 23a. pontjában hivatkozott megfelelési vezető felelős az AML/CFT követelményeknek és elvárásoknak a szolgáltató foglalkoztatottjai általi végrehajtásáért, miként értelmezendő együttesen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemnek való megfelelést biztosító tisztségviselőkről, ezek feladatairól és felelősségi köreiről, valamint a kapcsolódó belső eljárásrendekről és kontrollmechanizmusokról szóló 1/2026. (II.24.) számú MNB ajánlás (a továbbiakban 1/2026. MNB ajánlás) 27. a) pontjában foglalt azon elvárással, miszerint ez a személy egyúttal független is az általa ellenőrzött üzletágaktól vagy szervezeti egységektől, illetve ezen jogköre magában foglalja-e a szolgáltató egésze tekintetében történő utasításadási felhatalmazást az AML/CFT követelmények betartása érdekében?
Válasz: A megfelelési vezetőnek a kérdésben hivatkozott felelősségi köre nem jelent a szervezet egésze tekintetében történő utasításadási felhatalmazást. A Pmt-ben írtaknak az 1/2026 (II.24.) MNB ajánlás 27.a) pontjával együttesen történő értelmezése alapján az MNB álláspontja szerint az a helyes értelmezés, hogy a megfelelési vezetőnek az AML/CFT megfelelési feladatkörök tekintetében az egész szervezetre kiterjedően iránymutatás adására van jogosultsága, hiszen a megfelelési vezető a szervezet egésze tekintetében köteles az irányadó pénzmosásmegelőzési és terrorizmusfinanszírozási rendelkezések végrehajtásának minőségét folyamatos kontrollok biztosításával támogatni. A megfelelési vezető nem rendelkezik ugyanakkor a szolgáltatónak a vezetése alatt nem álló szervezeti egységei tekintetében utasításadási jogosultsággal.
Az, hogy a megfelelési vezető legyen független az általa ellenőrzött üzletágaktól vagy egységektől, és ne legyen alárendelve olyan személynek, aki az említett üzletágak vagy egységek bármelyikének irányításáért felelős, alapvetően arra vonatkozó elvárás, hogy az új ügyfelek/ügyletek akvirálásának feladatát ellátó személy, illetve szervezeti egység ne befolyásolhassa a megfelelési vezetőt a feladatai ellátásában, hiszen a szolgáltató által kockázati szempontból megfelelőnek minősülő ügyfelek/ügyletek akvirálása az elsődleges elvárás a lehető legtöbb ügyfélnek, illetve ügyletnek az általuk jelentett AML/CFT kockázatok figyelmen kívül hagyásával történő kiszolgálásával szemben.
***
2. kérdés: A Pmt. 5. § a) pontja alapján a Pmt. 1. § (1) bekezdés a)–e) pontjában meghatározott szolgáltatók és az 1. § (1b) bekezdésében meghatározott személyek vonatkozásában a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró MNB által felügyelt szolgáltatók közül elsősorban a hitelintézetek rendelkeznek olyan szervezeti- és működésbeli komplexitással, amely indokolttá teszi az 1/2026. MNB ajánlásban foglalt összetett elvárásrendszer alkalmazását, míg az egyéb, a hitelintézeti szektorhoz képest alacsony AML/CFT kockázati szinten működő szolgáltatói szektorok tekintetében – különösen az erőforrások szűkösségére is tekintettel – szükséges-e az 1/2026. ajánlás valamennyi elvárását alkalmazni?
Válasz: Az 1/2026. MNB ajánlásnak a külön megfelelési vezető kinevezésére vonatkozó arányossági kritériumokat tartalmazó III.5.3. alcíme, továbbá a külön szankciós megfelelési vezető kinevezésére vonatkozó arányossági kritériumokat tartalmazó III.5.4. alcíme számos, az intézményi működés sajátosságait figyelembe vevő arányossági szempontot vezet be az elvárások gyakorlati alkalmazásának az MNB által felügyelt szolgáltatók működési sajátosságához, kockázati jellemzőihez és méretbeli eltéréséhez való igazításának biztosítása érdekében. Az ott írt könnyítési, eltérési lehetőségekkel a szolgáltatók saját döntésük szerint élhetnek az elvárásoknak a saját jellemzőikhez igazított alkalmazásának biztosítása érdekében.
Az MNB az arányosság elvét a belső védelmi vonalak kialakításáról és működtetéséről, a pénzügyi szervezetek irányítási és kontroll funkcióiról szóló 12/2022. (VIII. 11.) számú MNB ajánlás (a továbbiakban 12/2022. MNB ajánlás) 10. pontjában részletezi, kifejezetten nevesítve a szolgáltató/csoport méretével; a földrajzi jelenléttel és a tevékenység egyes joghatóságokban való nagyságrendjével; valamint a jogi formával - ideértve a csoporttagságot is – kapcsolatos további szempontokat is.
Azonban a 12/2022. MNB ajánlás keretei által biztosított arányosság elvéből fakadó egyszerűsítési lehetőség nem jelent „automatikus mentesülést” az 1/2026. MNB ajánlásban foglalt elvárások alkalmazása alól, amely minden, az ajánlás hatálya alá tartozó szolgáltatótól elvárt. A szolgáltatónak – ide érve az egyszemélyes ügyvitelt vivő szolgáltatókat is - többek között belső szabályzattal, kockázatértékeléssel és a felsővezető által hozott dokumentált döntésekkel szükséges alátámasztania, hogy az 1/2026. MNB ajánlásban foglalt méretarányossági szempontok alkalmazásával bevezetett egyszerűsített működés a saját tényleges tevékenységéhez és kockázati profiljához igazodik, és az nem pusztán az az arányosság elvének céljától eltérő alkalmazása, mivel utóbbi megközelítés az 1/2026. MNB ajánlással elérni kívánt szabályozási célnak nem felel meg.
***
3. kérdés: A Pmt. 63. § (7) bekezdése alapján a Pmt. 1. § (1) bekezdés a)–d) pontja szerinti szolgáltató esetében a megfelelési vezető az irányítási funkciót betöltő testületnek közvetlenül, személyesen, évente legalább két alkalommal jelentési kötelezettséggel tartozik. Az 1/2026 MNB ajánlás 8. d) pontja alapján a felvigyázási funkciót betöltő testület évente legalább kétszer felülvizsgálja a megfelelési vezető, illetve, ha ez a két funkció elválik egymástól, akkor évente legalább egyszer felülvizsgálja a szankciós megfelelési vezető tevékenységi jelentéseit, olyan tevékenységek esetében pedig, amelyek a szolgáltatót magasabb ML/TF kockázatnak teszik ki, gyakrabban szerzi be a megfelelési vezető illetve a funkció kettéválása esetén a szankciós megfelelési vezető eseti alapon elkészített időközi tevékenységi jelentéseit.
a) Ennek kapcsán kérdésként merült fel, hogy a „felülvizsgálat” alatt formális jóváhagyást vagy tudomásulvételt kell érteni?
b) kérdés továbbá, hogy az „évente kétszer” való jelentéstétel megfelel-e a hathavonta történő jelentéstételnek, és milyen időszakiságot kell érteni a „gyakrabban” történő beszámolásra vonatkozó elvárás kapcsán?
Válasz:
a) A felvigyázási funkciót betöltő testület szerepe ebben a relációban garanciális jellegű, így az 1/2026 MNB ajánlás 8. pontja alatt szereplő elvárások összességének együttes olvasatával az ajánlás rendelkezései a szolgáltató felvigyázási funkciót betöltő testülete részéről a szolgáltató AML/CFT kockázataival arányosan az azokról való időszakosan ismétlődő tájékozódást várják el, de nem jelentenek számukra operatív feladatot.
A Pmt. és azt követve az 1/2026. MNB ajánlás nem hathavonta esedékes jelentéstételi kötelezettséget vár el, hanem évi két jelentést, amely a szolgáltató saját választása, illetve kockázati szintje által megkövetelt módon akár a 6-6 hónapos felosztástól eltérő szekvenciával történő beszámolást is szükségessé tehet, feltéve, hogy egy naptári évben legalább két jelentés elkészül. Az 1/2026. MNB ajánlás által megfogalmazott elvárások alapján olyan tevékenységek esetében, amelyek a szolgáltatót magasabb ML/TF kockázatnak teszik ki, a szolgáltatóknak kockázatérzékenységi alapon, kitettségeiknek és üzleti profiljuknak megfelelően szükséges kialakítaniuk az évente kétszer történő jelentéstételnél gyakoribb beszámolások időzítését.
b) A két jelentést a vezető testület, illetve a felvigyázási funkciót betöltő testület folyamatos, tényekre alapozott és időszerű tájékoztatása érdekében az ajánlásban foglalt elvárás céljával összhangban úgy kell időzíteni, hogy —, hogy a két jelentés között olyan időtartam teljen el, amely alkalmas annak bemutatására, hogy milyen érdemi változások következtek be pl. a szolgáltató ML/TF kockázati profiljában, kontrollkörnyezetében és az alkalmazott korrekciós intézkedésben, egyben lehetővé téve a korábbi beszámolóban jelzett intézkedések végrehajtásának tényleges nyomon követését is. Ebből következően pl. két, egymást néhány héten belül követő jelentés nem tekinthető az elvárás megfelelő teljesítésnek, mivel az sem az érdemi nyomon követhetőséget, sem a vezető testület döntéshozatalát ténylegesen támogató tájékoztatást nem biztosítana.
***
4. kérdés: A Pmt. 63. § (4a) bekezdésének alkalmazásában testületi működés esetén a szolgáltató igazgatóságának tagjai maguk közül választanak, vagy az igazgatóság elnöke jelöli ki a kijelölt felelős vezetőt?
Válasz: A Pmt. 3. § 18a. pontja alapján a kijelölt felelős vezető az irányítási funkciót betöltő testület azon tagja, illetve irányítási funkciót betöltő testület hiányában a szolgáltató azon felsővezetője, valamint a felügyeleti útmutatóban meghatározott feltételeknek megfelelő más személy, aki a szolgáltató 65. §-ban meghatározott belső szabályzatában került kijelölésre, és aki a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos követelmények és elvárások szolgáltató általi végrehajtásáért felel.
Az 1/2026. MNB ajánlás nem csak testületi működés keretében működő szolgáltatókra vonatkozik, hanem azon szolgáltatókra is, ahol nem vezető testület, hanem egy ügyvezetői feladatokat betöltő személy hozza meg a szolgáltató nevében a döntéseket. Az egyszemélyi és a testületi formális működési keret magában foglalja a döntés meghozatalának módját is: működési megoldástól függően értelemszerűen egyszemélyi vagy szavazattöbbséggel hozott döntésről lehet csak szó.
A Pmt. fent hivatkozott rendelkezése értelmében a döntés formális meghozatalát követően a kijelölt felelős vezető személye a szolgáltató Pmt. 65. §-a szerinti szabályzatban is rögzítendő, azaz a Pmt. e tekintetben két mozzanatot kíván meg a szolgáltatóktól: elsőként a kijelölt felelős vezető személyére vonatkozó, a szervezeti működési struktúrának megfelelően történő döntéshozatalt, és másodikként az így meghozott döntés szabályzatban való rögzítését.
Mindezzel összefüggésben azt is indokolt kiemelni, hogy az 1/2026. MNB ajánlás 12. pontjában alkalmazott szóhasználat arra kíván utalni, hogy a szolgáltatóknak a lehetséges összeférhetetlenségi helyzetek mérlegelése és azok figyelembevétele a kijelölt felelős vezető személyének kijelölését megelőző feladata, így már eleve olyan személyt kell jelöltként állítani, aki megfelel a Pmt. 63. § (4a) bekezdésében írt garanciális összeférhetetlenségi elvárásoknak.
***
5. kérdés: Egy nagyon kis létszámú, akár egyszemélyes szolgáltató esetében a Pmt. 63. § (6) bekezdésében részletezett összeférhetetlenségi helyzetet miként lehetséges megfelelően kezelni?
Válasz: Az MNB számára is ismert, miszerint a kis méretű szolgáltatóknál gyakori, hogy alapvető fontosságú és sokszor akár érdekösszeütközésben lévő feladatok egy személy felelősségébe tartozhatnak. Ezen esetek kezelése, továbbá a feladatok hatékony és szakszerű ellátása érdekében kerültek kialakításra az 1/2026. MNB ajánlásban a kiszervezési szabályok, amelyek gyakorlati alkalmazása megteremti annak a lehetőségét, hogy ne kelljen a kisméretű szolgáltatók alkalmazottainak olyan feladatot betölteniük, amelyhez esetlegesen hiányzik a kellő szakértelmük, és az alap üzletviteli feladataik ellátásra tudjanak fókuszálni. A Pmt. nem tiltja, hogy a megfelelési vezető operatív funkciói kiszervezésre kerülhessenek, az 1/2026. MNB ajánlás pedig ezen feladatok kiszervezhetőségének garanciális elemeként a 83. pontban írtak szerint azt várja el, hogy a megfelelési vezető a Pmt. 3. § 23a. pontjában írt fogalomnak megfelelően ilyen esetben is kijelölésre kerüljön, és a kiszervezett operatív tevékenység ellátásnak megfelelősége felett „őrködjön”.
Továbbmenve, a méretarányossági szempontok minél hangsúlyosabb figyelembevétele érdekében a Pmt. 63. § (4a) bekezdése alapján kijelölt felelős vezetői feladatok szolgáltatón belül történő ellátásárára vonatkozó elvárás nem jelenti akadályát annak, hogy szakirányú előkészítő feladatok kiszervezés keretében kerüljenek ellátásra, hiszen a kiszervezett feladatokat erre specializálódott társaságok megfelelő szakértelem birtokában tudják biztosítani a kisebb méretű szolgáltatók számára is.
A szolgáltatók a működésük sajátosságait figyelembe véve a méretbeli jellemzőikhez igazítva maguk határozhatják meg azt, hogy irányítási funkciót betöltő testület hiányában mely felsővezetőjük tölti be a megfelelési vezető szerepét.
Az 1/2026. MNB ajánlásban is hivatkozottak szerint a kiszervezésre vonatkozó további garanciális elvárások tekintetében elvárt, hogy a szolgáltatók alkalmazzák a külső szolgáltatók igénybevételéről szóló 7/2020. (VI.3.) ajánlásban foglaltakat is.
***
6. kérdés: A kijelölt felelős vezetőnek a Pmt. szerint vannak pl. üzleti kapcsolat létesítésére és ügyleti megbízás teljesítésére vonatkozó jóváhagyói feladatai, amelyek nem jelennek meg az 1/2026. MNB ajánlásban, következésképp a delegálás lehetőségéről sem rendelkezik az ajánlás. Ennek figyelembevételével milyen szabályok irányadók a kijelölt felelős vezető AML/CFT feladatokra vonatkozó döntési jogköreinek szabályozására?
Válasz: Mivel a Pmt. hierarchiában az MNB ajánlás felett áll, a kijelölt felelős vezető Pmt-ben foglalt feladatait az1/2026. MNB ajánlásnak nem feladata – és mivel hozzáadott értékkel nem bírna, nem is szükséges –megismételni. Azaz a Pmt. egyes rendelkezéseiben hivatkozottak akkor is a kijelölt felelős vezető feladatait képezik, ha azokról az 1/2026. MNB ajánlás nem tesz külön említést.
A Pmt. 77. § (3) bekezdésének f) pontjában foglalt felhatalmazást alapján az MNB a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt szolgáltatóknak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben foglalt egyes kötelezettségei végrehajtásának részletszabályairól, valamint e szolgáltatóknak az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló törvény szerinti szűrőrendszere kidolgozásának és működtetésének minimumkövetelményeiről szóló 14/2025. (VI. 16.) MNB rendelet 18. §-ában szabályozta a kijelölt felelős vezető döntési jogköreinek delegálását.
Amennyiben a kijelölt felelős vezető nem a megfelelési vezetőre delegálja a jogszabályok által lehetővé tett körben az általa meghozandó döntéseket, úgy az MNB elvárja, hogy az 1/2026 MNB ajánlás 47. pontjában foglaltaknak megfelelően a megfelelési vezetővel konzultáljanak, mielőtt döntés születik új, magas kockázatú ügyfelek felvételéről vagy a magas kockázatú ügyfelekhez fűződő üzleti kapcsolatok fenntartásáról.
***
7. kérdés: Mi a teendője a szolgáltatóknak abban az esetben, ha a megfelelési vezető egy adott csoporton belül két vagy több jogalany képviseletében is eljár. Hogyan kell kezelni ilyen esetben a lehetséges összeférhetetlenségi helyzeteket?
Válasz: Az 1/2026. MNB ajánlás 35. pontja alapján az MNB elvárása szerint a megfelelési vezető csak akkor járhat el egyidejűleg különböző jogalanyok képviseletében, ha azok ugyanannak a csoportnak a részét képezik. Ezt az elvárást a Pmt. 63. § (6) bekezdésében foglalt tételes rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni, hiszen a jogszabály tételesen rendelkezik azon feladatokról, amelyeket az összeférhetetlenségi helyzetek megelőzése érdekében a megfelelési vezető elláthat: feladatai a Pmt. 3. § 23a. pontja szerinti feladatain túlmenően kizárólag jogszabály-megfelelőségi, illetve biztonsági feladatokra terjedhetnek ki, azaz az összeférhetetlenségi helyzetek kezelésére vonatkozó szabályok jogszabályban kerültek rendezésre.
Az MNB felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a szolgáltató úgy dönt, hogy a megfelelési vezető egy adott csoporton belül két vagy több jogalany képviseletében is eljár, úgy az 1/2026. MNB ajánlás 23. pontjában foglaltak alkalmazásával a kijelölést megelőzően a vezető testületnek azonosítania és mérlegelnie szükséges a lehetséges összeférhetetlenségeket (szervezeti, személyi), és lépéseket szükséges tennie ezek elkerülésére vagy ha ez nem lehetséges, azok kezelésére dokumentált módon.
***
8. kérdés: A megfelelési vezető (illetve szankciós megfelelési vezető) saját döntése szerint a beszámolóját milyen esetekben küldheti meg közvetlen a vezető testületeknek is, illetve a mi a vezető testületek feladata a beszámoló kapcsán?
Válasz: Pmt. 63. § (6), (7) és (9) bekezdése rendelkezik arról, hogy a megfelelési vezető a jelentését az irányítási funkciót betöltő testület számára köteles megküldeni, azaz a jelentés „címzettje” az irányítási funkciót betöltő testület. Ez azonban nem zárja ki az 1/2026. MNB ajánlásban foglalt azon elvárás teljesítését, hogy a megfelelési vezető a jelentését a felvigyázási funkció számára is megküldje.
Amennyiben a kijelölt felelős vezető és a megfelelési vezető személye elválik egymástól, úgy a kijelölt felelős vezető felelősségi körébe tartozó információk megfelelő áramlását támogatja az 1/2026. MNB ajánlás 43. pontjában írt azon elvárás, hogy a megfelelési vezető a kijelölt felelős vezetőn keresztül számoljon be a vezető testületnek a szolgáltató egészére kiterjedő, illetve az egyedi ML/TF kockázatértékelés eredményeiről. Azonban amennyiben azt a megfelelési vezető az adott szolgáltatóra irányadó körülmények összességének értékelésével szükségesnek tartja, a beszámolóját a vezető testület számára közvetlenül is megküldheti. A megküldés módjáról tehát a függetlensége megőrzése érdekében a megfelelési vezetőnek saját magának szükséges döntenie annak érdekében, hogy garanciális szerepkörének minél maradéktalanabbul eleget tudjon tenni.
Az irányítási funkciót betöltő testülettel szemben az 1/2026. MNB ajánlás 11. c) pontjában foglalt azon elvárás, hogy a Pmt. 63. § (9) bekezdésének megfelelően legalább évente kétszer áttekintse a megfelelési vezető tevékenységi jelentését nem jelent egyéb jogkört ahhoz képest, hogy elvárás a szolgáltató irányítási funkciót betöltő testületével szemben, hogy ismerje meg a megfelelési vezető, illetve a szankciós megfelelési vezető tevékenységi jelentését annak érdekében, hogy tisztában lehessen az AML/CFT tevékenyégek és szankciós kitettségek tekintetében legfontosabb adatokkal és összefüggésekkel. Ezt az elvárást ugyanakkor együttesen kell alkalmazni a Pmt. 63. § (7) bekezdésében foglaltakkal, mely szerint a megfelelési vezető tevékenységi jelentéséről a szolgáltató irányítási funkciót betöltő testületének formalizált, írásba foglalt döntést kell hoznia (ez a döntés lehet pl. elfogadás/jóváhagyás, tudomásulvétel, kiegészítés kérése vagy el nem fogadás), amelyet a megfelelési vezetőnek ellen kell jegyeznie.
***
9. kérdés: Az 1/2026. MNB ajánlás III.2. alcímében írt feladatok kapcsán kérdés, hogy a felvigyázási funkciót betöltő testület szerepe az AML/CFT keretrendszerben tájékozódó jellegű vagy jóváhagyói jogköröket teremt-e a felvigyázási funkciót betöltő testület esetében? Ez a tájékozódás összevonható-e a megfelelési, illetve a szankciós megfelelési vezető jelentéstételi kötelezettségeinek teljesítésével?
Válasz: Az, hogy az 1/2026. MNB ajánlás 8. a) pontjában írtak elvárás szerint a felvigyázási funkciót betöltő testületnek tájékozódnia szükséges a szolgáltató egészére kiterjedő, ML/TF szempontú, valamint korlátozó intézkedéseknek való kitettségére vonatkozó kockázatértékelés eredményeiről nem jóváhagyói jogkört, hanem a szervezeti működés szempontjából garanciális feladatot keletkeztet a felvigyázási funkciót betöltő testület számára. Az 1/2026. MNB ajánlás alapján az az elvárás a szolgáltató felvigyázási funkciót betöltő testületével szemben, hogy ismerje meg a kockázatértékelést, és annak eredményeképp legyen tisztában azon ML/TF kockázatokkal, amelyeknek az általa felvigyázott szervezet kitett, amely elengedtethetetlenül szükséges ahhoz, hogy a szervezet egészének működése kapcsán átfogó ismeretekkel rendelkezzen. Az 1/2026. MNB ajánlás 8. pont a) alpontjában hivatkozott, az ML/TF szempontú, valamint korlátozó intézkedéseknek való kitettségére vonatkozó kockázatértékelés eredményeiről való tájékozás nem keverendő össze a 8. pont d) pontjában hivatkozott, a megfelelési vezető - illetve, ha ez a két funkció elválik egymástól - a szankciós megfelelési vezető tevékenységi jelentéseinek megismerésére vonatkozó kötelezettséggel, hiszen a 8. pont a) és d) pontjaiban hivatkozott dokumentumok (a kockázatértékelés eredménye versus tevékenységi jelentés) nem feleltethetők meg egymásnak.
***
10. kérdés: A vezető testületeknek benyújtandó dokumentumoknak – ideértve a Pmt. 63. § (7)-(9) bekezdései szerinti tevékenységi jelentés, a megfelelési, illetve a szankciós megfelelési vezető egyéb jelentései – mindig elkülönült dokumentumoknak kell lenniük? Lehetséges a különböző dokumentumoknak a vezető testületek számára összevontan történő benyújtása?
Válasz: Nincs elvi akadálya annak, hogy a tevékenységi jelentés a vezető testület számára jóváhagyás, illetve tudomásul vétel érdekében történő benyújtása más, szintén jogszabályi megfelelést szolgáló dokumentumba kerüljön beillesztésre, feltéve, hogy az az előterjesztésben önállóan beazonosítható és tartalmilag alkalmas a jelentés céljának betöltésére (azaz tartalmazza a Pmt. 63. § (8) bekezdése, valamint az 1/2026. MNB ajánlás 53. pontjában meghatározottakat), azzal, hogy ez a lehetőség semmiképpen nem helyettesítheti vagy késleltetheti azokat az eseteket, ahol a jogszabály vagy az 1/2026. MNB ajánlás (pl. jelentős incidens, azonnali tájékoztatási kötelezettség) azonnali, a jelentések ütemezésétől független tájékoztatást ír elő.
***
11. kérdés: A megfelelési vezetőnek mely témakörökre szükséges a kijelölt felelős vezető figyelmét felhívni, és a figyelemfelhívás milyen formátumban teljesítendő?
Válasz: Az 1/2026. MNB ajánlás célja nem normatív elvárás megfogalmazása, hanem a helyes gyakorlatok bemutatása. Az 1/2026. MNB ajánlás 52. pontjának megfelelő minimálisan elvárt tartalomról való beszámolás formátumát a szolgáltatóknak kockázati alapon kell kidolgozniuk és saját eljárásrendjükben meghatározniuk.
***
12. kérdés: AML feladatokhoz kapcsolódó feladatok ellátásához szükséges készséghez, ismerethez és alkalmassághoz hogyan kapcsolódnak az információk nyilvánosságra hozhatóságának korlátaira vonatkozó elvárások?
Válasz: Az alkalmazottak AML/CFT kötelezettségeinek ellátását támogató, az 1/2026. MNB ajánlás IV. alcímében részletezett képzés és figyelemfelhívás köre elengedhetetlenül magába foglalja az azon szükséges ismeretek oktatását is, hogy mely információk minősülnek jogszabály által védett titoknak, és melyek tartoznak a felfedés tilalma által védett információk körébe.
***
13. kérdés: Az 1/2026. MNB ajánlás 55. d) alpontja alapján a megfelelési vezetőnek miért kell személyesen nyilvántartást vezetnie a beérkezett jelentések értékelése során az elvégzett értékelésekről szóló, valamint a pénzügyi információs egységtől kapott visszajelzésekről, különösen tekintettel arra, hogy az 1/2026. MNB ajánlás 55. pont b), c) és e) alpontjaiban foglalt feladatok kapcsán a személyes feladatellátás nem elvárás?
Válasz: Az egymásra épülő rendelkezések megértése érdekében az ajánlás 55. pont valamennyi rendelkezését egységesen szükséges figyelembe venni és az ajánlás egyéb kapcsolódó rendelkezéseivel is együtt kell azokat értelmezni. Az 55. pont b) alpontja az első védelmi vonal által AML/CFT gyanúsként kiszűrt ügyletek azonosításáról ír, értelemszerűen a szolgáltató alkalmazottai, ügynökei vagy forgalmazói vannak az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban, illetve teljesítik az eseti ügyleteket, nem pedig a megfelelési vezető. Az ajánlás 46. pont c) alpontja az AML/CFT gyanúsként kiszűrt ügyletek részletesebb elemzéséről ír, annak megállapítása érdekében, hogy a gyanú megalapozott-e, ezt a feladatot sem a megfelelési vezető végzi a gyakorlatban, de biztosítania szükséges, hogy a szolgáltatónál a feladat elvégzésére megfelelő mechanizmus legyen kialakítva.
A kérdésben hivatkozott, az 1/2026. MNB ajánlás 55. pontjának d) alpontja alapján az elemzések eredményeinek és az FIU visszajelzéseinek megfelelési vezető által történő nyilvántartása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a megfelelési vezető értse azokat az AML/CFT elkövetésének gyanúját alátámasztó mintázatokat, amelyek az adott szolgáltató ügyfeleire, vagy az általa végzett ügyletekre tipikusan jellemzőek, hiszen a szolgáltató működési jellemzőinek ismerete elengedhetetlen annak érdekében, hogy a megfelelési vezető hozzá tudjon járulni ahhoz, hogy a szolgáltatónak milyen irányba szükséges a szűrőrendszereit tovább fejlesztenie, erősítenie. Az 1/2026. MNB ajánlás rendelkezései egyebekben szerves egységet alkotnak, így e rendelkezést is együttesen kell értelmezni az ajánlás 26. pontjában írtakkal, mely szerint a megfelelési vezető feladatait szükség szerint az irányítása és felügyelete alatt eljáró más vezetőkre és alkalmazottakra bízhatja, azonban ilyen esetben is elvárt, hogy a feladatok tényleges teljesítésével kapcsolatos végső felelősség továbbra is a megfelelési vezetőre háruljon, azaz míg az 55. pont a-c) alpontok szerinti szűrést és a Pmt. 31. § (1) bekezdésével összhangban az 55. pontjának e) alpontja szerinti bejelentést nem személyesen a megfelelési vezetőnek szükséges végeznie, az 1/2026. MNB ajánlás rendelkezései alapján az 55. pont d) alpontjában foglalt elemzés elvégzéséért elvárt, hogy akkor is ő legyen a felelős, ha a tényleges nyilvántartásba vétel feladatát a munkatársaira delegálja.
***
14. kérdés: Az 1/2026. MNB ajánlás által átültetett EBA/GL/2024/14 iránymutatás használja a „vezető beosztású alkalmazott” kifejezést, azonban a hazai jogi normákban a kifejezés nem jelenik meg, így kérdés, hogy bármilyen alkalmazott, aki az adott intézmény szervezeti felépítésében vezető beosztásban van, megfeleltethető a vezető beosztású alkalmazottra vonatkozó elvárásoknak, vagy pedig a „vezető beosztású alkalmazott” szókapcsolaton kifejezetten a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 208. §-ában foglalt vezető állású munkavállaló értendő?
Válasz: Az, hogy a szolgáltató a megfelelési vezetőt az általa foglalkoztatott vezető beosztású személyek vagy a vezető jogállású munkavállalók közül nevezi ki, a szolgáltató diszkrecionális döntése, melyet az 1/2026. MNB ajánlás nem kíván befolyásolni. Az 1/2026. MNB ajánlás által jelenleg alkalmazott generikus szóhasználat lehetővé teszi, hogy a megfelelési vezető, illetve a szankciós megfelelési vezető személyéről és a szervezeti hierarchiában betöltött helyéről a kiválasztása során a szolgáltatóra irányadó, jogszabály adta keretek között a szolgáltató saját diszkrecionális jogkörében döntsön.
***
15. kérdés: Az 1/2026. MNB ajánlás alapján a felvigyázási funkciót betöltő testületnek milyen szerepe van a kijelölt felelős vezető személyének kiválasztási folyamatában, és ez a szerep a jelölőbizottságra vonatkozó belső szabályzatban rögzítendő-e?
Válasz: A felvigyázási funkciót betöltő testület a nyomonkövetési, az ellenőrzési és felügyelési feladatok ellátását végzi a szolgáltatóknál. Ezért az ajánlásban foglalt elvárás annak ellenőrzése, hogy a kijelölt felelős vezető megfelel-e az alábbi elvárásoknak:
- az adott tisztség vagy funkció betöltésének egyedi, a képzettséget vagy tapasztalatot érintő feltételeinek teljesülése (a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokért felelősként kijelölt vezető testületi tag vonatkozásában ez magában foglalja a vezető testület érintett tagjának a ML/TF kockázatának azonosítására, értékelésére, kezelésére és mérséklésére vonatkozó ismereteit, készségeit és releváns tapasztalatait is, beleértve annak a képességének az értékelését is, hogy megfelelően érti-e, hogy az intézmény üzleti modellje milyen mértékben teszi ki az intézményt ML/TF kockázatoknak), és hogy
- a személyén keresztül garantálható-e az, hogy a szolgáltató az irányítási funkciót betöltő testület számára az AML/CFT keretrendszer kialakítása érdekében adott feladatokat el tudja látni.
A szolgáltató diszkrecionális döntésére van bízva, hogy a felvigyázási funkciót betöltő testület fenti elvárásoknak megfelelő eljárásrendjét a jelölőbizottságon keresztül vagy másképpen alakítja-e ki.
***
16. kérdés: Az 1/2026. MNB ajánlás 25. pontjában foglalt azon megfogalmazás, mely szerint a Magyarországon kinevezett megfelelési vezetőt más joghatóságban történő munkavégzéssel is meg lehet bízni, amennyiben ez arányos a szolgáltatót érintő ML/TF kockázatokkal, és amennyiben az adott fogadó állam nemzeti joga ezt lehetővé teszi, csak Európai Uniós (EU) tagállamok esetében alkalmazható?
Válasz: Az ajánlás tudatosan alkalmazza a fogadó állam szóhasználatot és nem célja az elvárások alkalmazását csak az EU-s tagállamokra vagy az EGT térségre szűkíteni.
***
17. kérdés: Az 1/2026. MNB ajánlás 35. pontja („Az MNB elvárása szerint a megfelelési vezető csak akkor járhat el egyidejűleg különböző jogalanyok nevében, ha azok ugyanannak a csoportnak a részét képezik.”) miként értelmezhető együttesen az 1/2026. MNB ajánlás 25. pontjával, különösen annak első mondatával („A Magyarországon kinevezett megfelelési vezetőt más joghatóságban történő munkavégzéssel is meg lehet bízni, amennyiben ez arányos a pénzügyi szervezetet érintő ML/TF kockázatokkal, és amennyiben az adott fogadó állam nemzeti joga ezt lehetővé teszi.”)?
Válasz:
Az 1/2026. MNB ajánlás 25. és 35. pontjában írt rendelkezések – hasonlóan az 1/2026. MNB ajánlás egyéb rendelkezéseihez - együttesen alkalmazandóak. Az 1/2026. MNB ajánlás 25. és 35. pontjában írt rendelkezések egymást kiegészítik: azok értelmében elvárás, hogy csak abban az esetben kerüljön több jogalanyhoz is kinevezésre a megfelelési vezető, ha a kinevezés csoporton belül történik meg, és azt a fogadó állam joga nem zárja ki (azaz pl. ha a fogadó ország joga nem várja el, hogy a megfelelési vezető más államban ilyen feladatkörbe ne legyen kinevezve).
***
18. kérdés: Van olyan eset, amikor nem töltheti be egy személy mind az AML/CFT megfelelési vezető, mind pedig a szankciós megfelelési vezető szerepkörét?
Válasz: Az 1/2026. MNB ajánlás generálisan nem tiltja az AML/CFT megfelelési vezető és a szankciós megfelelési vezetői feladatok együttes ellátását, és nem írja elő azok szétválasztását sem, következésképp a szolgáltató szabadon választhat, hogy egy vagy több személy látja el a két funkciót, feltéve, hogy a jogszabályi elvárások teljesíthetőek maradnak.
A vezető testület a szankciós megfelelési vezetői feladatokat rábízhatja akár olyan vezetőre is, aki már más funkciót (pl. AML/CFT megfelelési vezetői) is ellát, feltéve, hogy az 1/2026. MNB ajánlás 23. és 29. pontjaiban foglaltaknak megfelelően ez a személy elegendő időt tud szánni valamennyi feladata maradéktalan ellátására.
Erre tekintettel az MNB álláspontja szerint a Pmt. 63. § (6) pontjában, valamint az 1/2026. MNB ajánlás 36. pontjában foglaltak alkalmazásakor kiemelt figyelmet igényel a szolgáltató részéről annak biztosítása, hogy a megfelelési vezetői feladattal megbízott személy – amennyiben egyéb feladat- vagy felelősségi köröket is ellát – a megfelelési vezetői feladatai megfelelő végrehajtásához is rendelkezzen szükséges idővel és erőforrásokkal. Amennyiben tehát a megfelelési vezető ezen feladatkörtől eltérő további feladat- vagy felelősségi köröket is betölt, a szolgáltatónak igazolható módon biztosítania szükséges, hogy ennek a személynek elegendő idő és erőforrás áll a rendelkezésére a megfelelési vezetői tisztségéből eredő feladatok magas szakmai színvonalú, hatékony, kellő időben történő maradéktalan ellátásához.
Ennek figyelembevételével az MNB álláspontja szerint amennyiben adott szolgáltatónál az AML/CFT és a szankciós megfelelési, illetve akár a Pmt. 63. § (6) pontjában hivatkozottak szerint egyéb jogszabály-megfelelőségi vagy biztonsági feladatokat is egy személy látja el, illetve amennyiben egy személy a csoporton belül két vagy több jogalany nevében is AML/CFT, illetve szankciós megfelelési feladatokat lát el, az abban az esetben nem tesz eleget az ajánlással elérni kívánt szabályozási célnak, ha:
- az adott, teljes munkaidőben foglalkoztatott személy napi összes feladatának mennyisége meghaladja azt, amit egy személy 8 órában igazolhatóan megfelelő színvonalon tud ellátni;
- a szervezet mérete, illetve kockázati kitettsége okán ezen feladatok egy személyhez történő rendelése nem indokolható.
Minden esetben a szolgáltatónak kell mérlegelnie és dokumentálnia, továbbá az MNB kérésére igazolnia, hogy a bevezetett intézkedések, illetve alkalmazott megoldások ténylegesen alkalmasak-e az irányadó szabályozási környezetben foglalt elvárásoknak való megfelelésre.
***
19. kérdés: Az 1/2026. MNB ajánlás 49. pontja szerinti azon elvárást, hogy a „megfelelési vezető gondoskodjon arról, hogy az AML/CFT keretrendszert szükség esetén frissítsék, és minden olyan esetben aktualizálják, ha hiányosságot észlelnek, új kockázat merül fel, vagy ha a vonatkozó jogi vagy szabályozási keret megváltozott”, minden jogszabály módosítása esetén irányadó, vagy csak az AML/CFT keretrendszert érintő érdemi jogszabályváltozások esetén?
***
Válasz: Az irányadó jogszabályi környezet módosulása nem minden esetben eredményez érdemi változást az AML/CFT keretrendszerben. Erre utal az ajánlásnak a kérdésben is idézett rendelkezése, mely szerint a szabályokat „szükség esetén frissítsék”. Jogszabálymódosulás esetén elmondható ugyanakkor, hogy a felülvizsgálat elvégzése nélkül nem állítható, hogy a szabályzat kiigazítása biztosan nem szükséges. Azaz jogszabálymódosulás esetén a szabályzat felülvizsgálatát (=aktualizálás) el kell végezni, és ha ennek eredményeképpen a szolgáltató az MNB számára dokumentáltan be tudja mutatni, hogy nincs szükség a szabályzat módosítására, az az MNB számára is elfogadható kimenetet jelent.
***
20. kérdés: „Milyen felügyeleti elvárások vannak az AML/CFT stratégiával kapcsolatban?”
Válasz: Az AML/CFT stratégia a szolgáltató irányítási funkciót betöltő testülete által elfogadott, több éves időtávra szóló (3-5 év), a hosszú távú irányt és az elfogadható kockázati szintet rögzítő dokumentum, amelynek célja, hogy a kockázatok kezelése tudatos, a szolgáltatóra jellemző kockázatok és korábbi tapasztalatok figyelembevételével alakuljon ki. Felépítése kapcsán az MNB jó gyakorlatnak tartja, ha a stratégia tartalmazza a célt, valamint az elérni kívánt fejlettségi szintet az AML/CFT kontrollkörnyezet vonatkozásában, a tolerálható kockázati szinttel kapcsolatos döntési alapelveket, valamint az előrehaladás nyomon követésének rendjét. A stratégia a munkatervtől eltérő funkciót tölt be: az irányt hosszabb távra rögzíti, míg a munkaterv az adott évre szóló, felelősökkel és határidőkkel ellátott operatív végrehajtást szolgálja, ezért nem elegendő, ha a szolgáltató csak egy éves munkatervet készít. Célszerű, hogy a munkaterv elemei visszavezethetők legyenek egy-egy stratégiai célkitűzésre, és hogy minden célkitűzéshez legalább egy, kiindulási adattal rendelkező mérőszám (KPI) tartozzon. Ezáltal biztosítható, hogy a stratégia ne csak irányt adjon, hanem annak végrehajtása is nyomon követhető és mérhető maradjon.
***
Alkérdések:
Kell-e a szolgáltatónak AML/CFT stratégiával rendelkeznie, és mit kell ez alatt érteni?
Az FATF 18. ajánlása alapján a pénzügyi intézményeknek (kockázatérzékeny) AML/CFT programokkal kell rendelkezniük, amelyeknek részét képezik az AML/CFT tárgyú belső politikák is. A belső politikák közé tartozik az AML/CFT stratégia, amelyet a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2024. május 31-i (EU) 2024/1624 európai parlamenti és tanácsi rendelet (AMLR) 2. cikke (1) bekezdésének 37. pontja is tartalmaz. Az AML/CFT stratégia az AML/CFT program alapját képezi. Az intézmény és annak legfelső vezetése pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás megelőzés iránti elköteleződését hivatott magas elvi szinten megjeleníteni, alapul szolgál az AML/FT program részét képező minden egyéb politikáknak, eljárásoknak és kontrollmechanizmusoknak. Meghatározza tehát a pénzügyi intézmény és alkalmazottainak pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás megelőzéshez való irányultságát az intézmény napi szintű működésének minden területét és szintjét illetően. Egyben a pénzügyi intézmény felsővezetésének pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás megelőzési elvárásoknak való megfeleléshez kötődő felelősségét is megjeleníti. Az AML/CFT stratégia a szolgáltató irányítási funkciót betöltő testülete által elfogadott, több éves időtávra szóló dokumentum, amely a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni védelem hosszú távú irányát és az elfogadható kockázati szintet rögzíti. A stratégia nem az egyes napi feladatokat, hanem az azokat meghatározó keretet tartalmazza. Funkciója az, hogy a vezető testület a jövőbeni döntéseket és beszámolókat egy előre meghatározott mércéhez tudja viszonyítani.
Milyen célt kell szolgálnia a stratégiának?
A stratégia célja, hogy a szolgáltató a kockázatok kezelését ne eseti jelleggel, hanem tudatosan meghatározott szempontok alapján alakítsa ki. Jó gyakorlatnak tekinthető, ha a stratégia kialakításakor a szolgáltató figyelembe veszi a rá jellemző kockázatokat és a korábban feltárt hiányosságokt. A stratégia emellett kiszámíthatóságot ad: rögzíti, milyen prioritások mentén szükséges dönteni, ha egymásnak részben ellentmondó szempontok ütköznek.
Milyen elemeket kell tartalmaznia a stratégiának?
Válasz: Jó gyakorlatnak tekinthető, ha a stratégia megjeleníti az intézmény és annak felsővezetése pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás megelőzés iránti egyértelmű elköteleződését, továbbá egy rövid jövőképet, egy ebből levezetett célt, elérni kívánt állapotot, döntési alapelveket, konkrét célkitűzéseket, végül azok teljesülését igazoló mérőszámokat tartalmaz. További jó gyakorlatnak tartott alkotóelemként szolgálhat a felelősségi körök megnevezése is. Célszerű, hogy a stratégia rögzítse az előrehaladás nyomon követésének rendjét, ellenkező esetben a végrehajtás nehezen ellenőrizhető.
Megfelel-e stratégiának, ha a szolgáltató csak egy éves munkatervet készít?
Nem, a stratégia és a munkaterv eltérő funkciót töltenek be, ezért tartalmukban és időtávjukban sem azonosíthatók egymással. A stratégia a hosszú távú irányt rögzíti, és jellemzően nem évente, hanem lényeges változás esetén indokolt felülvizsgálni. A munkaterv ezzel szemben a célkitűzések operatív, egy évre szóló végrehajtását szolgálja, konkrét felelősökkel és határidőkkel. Ha a szolgáltató a kettőt nem választja el – például a stratégiát évente egy feladatlistával azonosítja –, a stratégia elveszíti irányadó szerepét. Célszerű, hogy a munkaterv elemei visszavezethetők legyenek egy-egy stratégiai célkitűzésre.
Szükséges-e mérőszámot (Key Performance Indicator-t, azaz KPI-t) rendelni az egyes célkitűzésekhez?
Jó gyakorlatnak tekinthető, ha minden egyes célkitűzéshez legalább egy olyan mérőszám tartozik, amely alapján annak teljesülése objektíven megítélhető. További jó gyakorlat, ha a mérőszámhoz kiindulási adat is rendelkezésre áll, ennek hiányában ugyanis a változás mértéke nem értelmezhető.