A sajnálatos félreértések tisztázása érdekében a Felügyelet az alábbiakban kívánja a szakmai levél keletkezésének indokát és valós üzenetét a közvélemény számára tényekkel megvilágítani.

A Felügyeletet a Kúria kereste meg abból a célból, hogy a Felügyelet bizonyos kérdésekben adjon szakmai véleményt a devizahiteles perekkel foglalkozó bíráknak. A Felügyelet ezen kúriai megkeresés alapján, és nem belső indítékból fogalmazta meg szakmai álláspontját a feltett kérdésekben.

A Kúria kérdései szövegszerűen szerepelnek a levélben. A kérdések egy része közgazdasági, banküzemi tényekre, összefüggésekre, más részük jogi jellegű információkra irányul. A kérdésekből egyértelműen látható, hogy a Kúria maga tett fel olyan kérdést, amely az egyes lehetséges bírói döntések gazdasági hatásaira, következményeire kérdez rá.

A Felügyelet csupán ezen kérdésekre adott szakmai válaszokat. Ezért súlyosan téves minden olyan feltételezés, amely szerint a Felügyeletnek szándékában állt volna bármilyen módon befolyásolni a bírói kart ítélkezése során.

A Felügyelet a szóban forgó levelében, az egyik válaszának bevezetéseképpen továbbá arra hívta fel a figyelmet, hogy nem tart helytállónak semmiféle olyan megközelítést, amely valamely döntést annak várható következményei alapján kíván meghozni. Ennek alátámasztásául ehelyütt szó szerint idézni kívánjuk a szakmai levél egyik legfontosabb, ugyanakkor egyes médiumokban nem idézett részét (ld. 13. oldal), amely az egyes lehetséges döntések hatásainak vizsgálatára irányult:

„Összességében tehát nem tartjuk helytállónak az olyan általánosító jogi megközelítéseket, amelyek ezen devizaalapú hitelszerződéseket sommásan tekintenék jogszabályba ütközőnek. Ezért tartjuk félreértésre alkalmasnak azokat a számításokat, amelyek a részleges/teljes érvénytelenné nyilvánítás, illetve az eredeti állapot valamikénti helyreállítása, mint megfelelő jogi döntés megalapozása érdekében az egyes lehetséges kimenetek gazdasági következményeit latolgatják. Ehelyett – fenntartva azon álláspontunkat, hogy általában véve ez a szerződéstípus nem volt jogellenes – azt tartjuk helytálló megközelítésnek, ha minden egyes peres ügyet egyenként, a szerződés betűjét vizsgálva, az esetleges jogellenes szerződési feltételekhez egyenkénti (adekvát) jogkövetkezményeket rendelve történik meg az egyedi jogviták eldöntése. Természetesen, mivel ezeket a devizaalapú hitelszerződéseket annak idején a bankok tömegesen kötötték, messze nem zárható ki, hogy számos olyan egyedi szerződés született, amely valamely kisebb-nagyobb jogi hibában szenved. Ezeket a jogi hibákat nyilvánvalóan – a jogszabályok keretei között – orvosolni kell. Így nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy számos olyan ítélet születhet, amely részben a felperesnek, részben az alperesnek ad igazat az egyedi kereseti kérelmek szintjén. Ezen aprólékos jogalkalmazói tevékenység mentén várhatóan sok devizahitel adós számára születhet kisebb-nagyobb mértékben anyagilag kedvező hatással járó döntés. Akár az is elképzelhető, hogy egyedi esetekben magát a szerződést is semmissé kell nyilvánítani, ha ennek törvényi feltételei fennállnak. Mindezen aprólékos, alapos, körültekintő, a részleteket pontosan feltáró és értékelő ítélkezési tevékenységet azonban nem pótolhatja semmilyen általánosító, a deviza alapú szerződéseket bármely sommás előfeltételezéssel szemlélő döntéshozatal.

Bizonyosak vagyunk benne, hogy a fenti gondolatmenetünket a tisztelt Kúria is osztja. A fentiek rögzítésének pusztán azért láttuk szükségét jelen anyagunkban, mert a kérdés feltétele és tartalma hordozhat egy ilyen általánosító szemléletet feltételező megközelítést is.

A Felügyelet nem a bankok vagy a fogyasztók ellenében vagy érdekében, hanem a Felügyelet feladatait és a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának feltételeit meghatározó jogszabályokra alapozva, az általuk nyújtott jogi kereteken belül fogalmazta meg jogi, szakmai véleményét.

2013. június 20. Budapest